ÚKV - annyit jelent, hogy út-karbantartó-vállalat.

Azért ezzel kezdem, mert itt van a legtöbb hiányosságunk, és némiképp az alapja a járható úthálózat minden más tevékenységi formának, de legfőképp azért, mert ITT VAN A LEGTÖBB TENNIVALÓ. Ráadásul iszonyat sok élő emberi munkára van szükség, tehát kettő egész legyet is üthetek egy csapásra.

Persze nem én magam teremtem ezt a munkahelyet, de minden egyes önkormányzattal bíró település. Ezt a finanszírozás miatt említem meg, mert  hát "mibül?" - jön a kérdés azonnal. A helyi adókbul! - válaszolom rá, meg a pályázatokbul édeseim! Amennyi a helyi forrás, annyi hozzá a pályázati pénz is - oszt' hepla! Ezek olyan munkák, amikre az év minden szakában szükség van, tehát jóemberek megélhetnek belőle és nem közmunkásként, segélyesként, de rendesen megfizetve, és értelmes munkát felelősen végezve. Szakértelmet kerítve hozzá az tapasztalatokbul... mint régen. Továbbá, van minden településnek benzinkútja is (dögivel) - hát én onnan is kiszedném a lovettát, már ami az állami közösbe menne belőle, és ott hagynám a település forgalmára jutó rész iksz hányadát (ezt az okosok majd kitalálnák, hogy pontosan mennyit).

Elsőként a járdaszegélyeket töretném fel, mert ami ma Magyarországon a kerekesszékeseknek jut SZENVEDÉSBŐL, az valami gyalázat! Tapasztalatból beszélek, mert volt szerencsém Budapesten keresztül-kasul közlekedni a rokkant demó minden napján - naponta többször is. Ahol van valami..., na az a legviccesebb, mert az egy, másfél centire ugyanúgy meg kell állni, mint az annál nagyobb szintkülönbségre, csak az előbbi esetében nem fakad ki a toló aranyere. Tehát! Legyen az a szintkülönbség úgy leküzdve, hogy azon ne akadjon fel a kis kerekecske. Léci! (gondolj anyádra és a biciklistákra - nekik egész pofásan sima a terepük... de mi meg nem sportolásból ragadtunk a gyalogosok helyén, he!)

Mindjárt másodiknak bringautakat építenék ki településen belül, és településtől településig. Ám, hogy ne legyen belőle veszekedés akár meg is lehetne azt határozni, hogy mondjuk fele-fele adag jut a szomszédos falunak, városnak, amit egy hosszabb szakasz részeként jelöl ki valami igazán biciklivel közlekedni akaró szakember. (ezt néztem a buszból éppen, hogy a meglévő autóutak mentén simán... és könnyedén, bármikor meg lehet kezdeni. Csak építeni kell és nem rombolni!)

Harmadjára, de lehet tőlem párhuzamosan is (hisz rengeteg ember van rá minden településen, aki alig várja, hogy dolgozhasson és megéljen belőle) beindulna a babakocsibarát és tolószékbarát járda kiépítése a teljes gyalogos úthálózaton. Csak mert a másik nagyon nagyon kívánatos tevékenység az épp a járdák egyenesbe hozása.

Képzeljük csak el! Télen, ugyanezen karbantartók simán tudnának havat lapátolni, és a saját maguk által élvezetes simára egyengetett járdát sec-pec és fütyörészve rendszeresen le is tisztíthatnák. Ahogy idevarázsolnám az utcaseprés feladatait is.

De kellenének ide jó kis szerszámok is, amit szintén legyárthatna a település üzeme hozzá. Még újabb és állandó munkahely! Akkor viszont kéne ide rendes és állandó mérnök is, meg telefonos kisasszony, na és brigádvezető meg munkafelügyelő, hogy az adminisztrátorról ne is beszéljek. És végül a beszedett útadókat is ide kéne illeszteni.

Végső soron; az összes gépjárműből/ről beszedett adóforintjainkért - TISZTA ÉS JÓ MINŐSÉGŰ, JÁRHATÓ UTAKAT KAPNÁNK CSERÉBE. Senki nem riadna el attól, hogy bringázzon, gyereket szüljön, hogy akár mozgáskorlátozottként pénzt költeni járjon... nem lenne ugyanis akadályoztatva benne! Arról nem beszélve, hogy jöhetnének a vállalkozások is bátran, mert nem akad fenn az első teherautó, és nem lögybölődik ki hazafelé a tejci a kancsóból, amit a réten legelő tehénke tőgyéből fejt ki a tejesasszony, és hozott el a TEJIVÓBA, ami a település lakói által üzemeltetett szociális szövetkezet boltjában kapható...... Ó! ugye, mennyire rohadt egyszerű munkahelyet teremteni? Szerintem csak akarni kell - de azt nagyon.

Hajrá! Kedves önkorik - szabad a vásár, csak vigyék, csak vigyék az ötletet, ha megtetszett... majd még mondok mást is... ha felfedezem.