Ha én lennék, akkor legkésőbb hétfőre sajtótájékoztatót hívnék össze, ahol a következőket mondanám:
Tisztelt Honfitársaim!
Okulva a magunk és más politikai szervezetek által elkövetett hibákból, belátjuk, hogy tévedtünk. Tévedtünk, amikor csakis saját egzisztenciánk érdekében cselekedtünk és egyéni jóllétünket minden esetben a köz érdekei elé helyeztük. Hiba volt azt gondolni, hogy Önök gyerekek. Hiba volt hülyének nézni Önöket, mint választó polgárokat... etc.
Most azonban minden értelmünkkel, tenni akarásunkkal azon vagyunk, hogy Önökkel együtt megteremtsünk egy olyan Magyarországot, amelyben Önök jól érezhetik magukat, amely társadalom tagjának lenni öröm és bódottá... stb.
Ehhez a következő stratégiai pontokat dolgoztuk ki: 1... 2... és így tovább.
De mivel én, nemhogy ellenzéki párt nem vagyok, de még tagja sem, ezért inkább Poppert olvasok, és azon aggódom, hogy hol is tartunk mi mostanság, mivel állunk szemben - úgy össztársadalmi szinten is?
Ha az emberek jogtalan előnyökhöz akarnak jutni, tehát a többieket háttérbe akarják szorítani és megfosztani, frusztrálni attól, ami jár nekik, akkor agressszió keletkezhet. Szó sincs arról, hogy bármilyen demokrácia, vagy egyenlőség, felelősségvállalás történne.
Szerinte, amikor az emberek egy társadalomban elkerülhetetlenül (mint manapság nagyon is) ütköznek a környezetükkel, azt tapasztalják (tapasztaljuk), hogy ezek szociális ütközések... no, az rendszerint agressziót szül bennü(n)k. Az agressziót kiváltó okot pedig úgy hívják, hogy FRUSZTRÁCIÓ.
Azt is mondja, hogy a frusztráció jelenthet valamitől való megfosztást, azaz hiányt, de lehet akadályoztatás is egy cél elérésében. Hát ez a lehet és -hat,-het egészen pontosan megvalósul manapság szinte az összes hétköznapunkban. Hiány hiány hátán, akadály akadály mellett, előtt, fölött és amerre csak néz az ember gyermeke, ha Magyarországon leledzik. Szóval, ráismerünk az orbánizmus keltette és fenntartotta félelmeinkre, gátjainkra.
De nincs nagy baj, mert Popper azt is tudja, hogy mindenkinek van valamilyen frusztrációs tűrőképessége, és az egyik kérdés csak az, hogy mikor vált át indulattá, vagy fokozódik agressziós késztetéssé? Egyesek szerint, soha - mert mi birka nép vagyunk, mások szerint bármikor, mert tömegeknél pattanásig feszítették már a húrt...
Az érthető, hogy létminimum alatt élni szar, ámde megnyugtató is sokak számára, mert hát akiknek ennyire szar, azok ki sem látszanak belőle, nem hogy még látványosan pattogtatnák el magukról a rájuk tekert húrokat, de inkább hurkokat. Szarban vannak és ott is maradnak - nem bánják ezt azok, akik nem tartanak ott (még).
Naponta felteszik egymásnak különösen, de talán maguk számára is a kérdést mások (kettesek), hogy MIÉRT VAGYUNK MI BIRKÁK? Miért nem toltuk már be réges-régen a parlamentet a Dunába?
Popper erre azt válaszolná, hogy azért, mert VANNAK AGRESSZIÓT GÁTLÓ TÉNYEZŐK:
- szociális érzelmek (szeretet, szánalom, együttérzés, megértés, stb.)
- kulturáltság (ami nagyon erősen hat: a frusztrációtól előtörő indulatot képes fékezni és meggátolni az erőszakos fellépést - szemben például a mindig bunkó jobbikosok agresszivitásával)
- műveltség (a nyomában járó érzelmi kifinomultsággal és differenciáló készséggel)
- erkölcsi érzék (annak a tudása, hogy mit szabad megtenni és mit nem)
NO, EZ A NÉGY teljességgel hiányzik - nagy bánatunkra - a teljesen gátlástalanul ránk erőszakolt 2/3 mocskosul agresszív tagjaiból!
Ezért tűnik úgy, hogy nem győzhetünk soha ellenük... de azért, én... ha ellenzéki párt volnék, CSAK ÖSSZEHOZNÉK EGY REMEK STRATÉGIÁT AHHOZ, hogy ne legyünk a rendszerváltás áldozataiból egyenesen az orbáni diktatúra hullái!
Végül, van itt még valami. Igenis találunk magunk között értelmes és tenni akaró embereket, olyanokat is, akik tudják, hogy mit kell csinálni ahhoz, hogy ne frusztrációnkat növeljük, hanem sikeres országot csináljunk. Mi! A magunk erejéből. (idézet jön: Rátkay László egy előadásából)
Magyarországnak, a magyar társadalomnak és minden egyes tagjának társadalmi stratégiaváltásra van szüksége. „Le kell cserélnie” társadalmi eszközkészlete egy jelentős részét és újakat kell megtanulnia használni.
Ugyanakkor: a társadalmi struktúrák (benne a stratégiák és eszközök is) rendkívül „szilárd és ellenálló képződmények”.
Ennek oka pedig egy, az emberi evolúciós örökségből adódó sajátos agyi fejlődési jellegzetesség. Az emberek életük nagyon korai szakaszában környezetük szokásait, viselkedését utánozva, „kritikátlanul” sajátítják el „alapsoftware”-jüket.
Popper már nem segíthet... de ismereteink vannak, tudásunk bővíthető... miért is ne tudnánk változtatni? Nem vagyunk mi ellenzéki pártok :)
