Avagy: holnap NYIT a pedagógus HALÁL pálya...

Ha jól emlékszem, olyan 160 ezer delikvens lépi át munkahelyének kapuját, hogy eme dicstelen pályán veszítse el maradék emberi mivoltát is - a fidesz-jobbik-kdnp gyalázatos kormányának akarata szerint.

Itt kérem nincs apelláta; a héten számtalan helyen előadta magát - mintegy évnyitónak nevezve a médiaszereplést - az emberi erőforrást felemészteni, elpusztítani törekvő e.mi? valamelyik díszpintye. Gusztustalannál is gusztustalanabb módokon próbálják elfogadtatni a szakmailag teljesen hibás - tehát magyarázhatatlan - rendelkezéseiket, amiket ERŐSZAKKAL nyomnak le tanár, szülő és gyerek torkán.

Nem ismétlem ezeket, inkább azon gondolkodom, hogy mit is jelent majd hétfőtől tanárként dolgozni?

Heti 26 órában topon (kedvesnek, vidámnak, inspirálónak, következetesnek, igazságosnak, figyelmesnek, felkészültnek, megbízhatónak, .... és NEM BETEGNEK ) lenni, az annyit tesz, hogy minden nap, minden héten, minden hónapban, egy teljes éven keresztül - minden munkanapon - 8 órától 13 óráig és egyszer 14 óráig = 4x5+6 - folyamatosan tanórát fog tartani a hullajelölt. Ha ezt túlélte, akkor talán ebédelhet... de ez korántsem biztos, hogy azt jelenti; leül egy asztal mellé és fél órányi nyugalom járna neki. Sokkal valószínűbb, hogy azonnal rohannia kell egy csoportnyi - szintén hulla fáradt - gyerekhez, és őket fogja megetetni, ami kábé azzal egyenlő, hogy ő maga képtelen lesz asztalhoz ülni, hogy közben a rend is fennmaradjon, és az gyermek ill. konyhás nénik óhaja és sóhaja is kielégítésre kerüljön. (heti +6 órában NEM napközi)

Már délután két óra, és már csak kettő óra van hátra, amit szintén a gyerekek között kell eltöltenie, hiszen a börtön kapu 16 óráig zárva - onnan kimenni csak kizárólagosan és engedélyek birtokában lehetne, ha sikerülne ezekhez az engedélyekhez hozzájutnia kedves szülőnek az igazgatókon keresztül. De nem valószínű, hiszen ha egynek szabad elhagynia a zárkát, akkor miért is ne lenne szabad a másiknak? Ha viszont egynek sem szabad, akkor marad mindenki a börtönben 4-ig.

Gyereknek ez annyit tesz, hogy heti negyven órát kell viselkedjen megfelelően (hol ennek, hol annak a tanári követelménynek eleget téve), pont mint a felnőtt dolgozó embernek, azzal a nehezítéssel, hogy a szerencsétlennek kevéske meglévő emberi erőforrásából óránként más és más akar szippantani. (nincs tehát sem kedve, sem tudása, sem saját akarata, sem semmije ahhoz, hogy élvezettel, netán lelkesedéssel vegyen részt napjának 1/3-nyi idejében. Mit fog csinálni? - me-ne-kül-ni   pró-bál kibírhatatlannak ítélt helyzetéből.

Mit okoz mindez a pedagógus számára? - egyre nehezebben kezelhető gyerekek tömegét, egyre nagyobb problémákat, egyre nagyobb odafigyelést, fokozódó energiaveszteséget....

Tegyük fel, hogy hullajelöltünk nem lakóhelyén talált magának állást: a helyzet tovább romlik; valószínűleg már reggel 5-kor kelnie kell, hogy saját családját útnak indítsa és önnön magát is odautaztassa a tett helyszínére, ahol belőle áldozatot kreál a kormány - előre megfontoltan, vagy megfontolatlanul, de bizonyosan kinyírva őt.

Suhanjon el az idő, és szabaduljon éppen nem négykor, hanem már háromkor, amikor is boltba megy, netán hivatalba, majd a saját kölkéért, aki ugye szintén börtönből szabadul aznap... és már otthon is vannak kábé 5-re, vagy 6-ra. Jó pedagógus legalább a saját gyerekét ellenőrzi, hogy kész van-e minden házija? kell-e neki segítség? bepakolt-e mindent másnapra? Majd megvacsorázik a család, ha mást nem, hát a megmaradt szendvicset, amire nem futotta napközben idő, hogy megegye a túlfizetett munkakörében!!!. Mennyi lehet most az idő? - 8 óra? No, akkor ideje leülni másnapra felkészülni, dogát javítani, előkészíteni, letölteni, felvenni, átolvasni, kikeresni, összeragasztani, fénymásolni.... a fenébe! Megint elmúlt este 10. (csak mert korábban mindezt megtehette napi 8 órában akár a suliban, akár otthon és nem az ő SZABAD vagy PIHENŐ idejének teljes elvételével. Most már nem fog regenerálódni, ha amúgy szokása volt eleddig, akkor sem!)

Ez egyetlen napocska ténykedése... ezt tessenek felszorozni heti öttel, majd havi 4-5 héttel, és 9 hónapra számolva. Most tessenek magukat odaképzelni az iskolába; 45 percenként másik 20-30 gyerek közé, akiket rá tetszenének venni valamire, amit egyáltalán nem biztos, hogy a 20-30 fő szintén akarna megtenni, csak hogy örüljön a tanár, a többi gyerek, és otthon a szülő, mert csupa-csupa jókat hall az ő gyerekéről.

Most pedig tessenek magukat a pedagógus családjának helyébe képzelni, akár mint az ő gyereke, akár a férjeként, feleségeként....

Végül tessenek csak azok lenni, akik: szülők, és tessenek látni, érezni, gondolkodni a saját gyerek fejével és érzéseivel, illetve azon pedagógusokéval, akiket a kormánypropaganda szerint halálra fizetnek holnaptól....

Köszönöm szépen!

Ugye, hogy ez nem más, mint népirtás? (de hívhatjuk akár nemzetgyalázásnak, nemzetpusztításnak is, ha tudni szeretnénk mi is lesz az eredménye mindennek...)