"Ha a háló megrezdül, mert préda akadt meg benne, a vezérlő fonal szintén megrezdül. A pók megérzi és rárohan az áldozatra.
Ha pókunk éhes, már a hálón megöli, és ki is szívja nedveit. A jóllakott pók újabb áldozatába is belemártja csáprágóinak karmait, s ha már megszűnt vergődni, kiszabadítja a hálóból, s csak egy szálra függeszti. Ekkor rányomja szövőszemölcsét, és hátsó lábaival forgatva valósággal bepólyálja, mert körül csavarja széles szalagban ömlő szálaival. Most aztán vagy ott hagyja függeni a hálóban vagy a hátsó lábára akasztva elviszi rejtekhelyére, ahol kényelmesen feldarabolhatja, elfogyaszthatja. A hálóját naponta alkonyatkor javítgatja, kifoltozza a pók."
Pókunk keresztes... és hálója nagyon hasonlít arra, amit kormányunk sző számunkra szociális háló helyett... Bizonyára természeti törvényekre hivatkozna a 2/3 valamelyik szószólója, ha szót kapna a blogban - de nem kap! :) - amennyiben "természetesnek" veszi azt a ragadozó életmódot, amelynek megfelelően képes lenne felzabálni a hálójába keveredett magyar polgárt. Szegény polgárokról van szó... és az egyetlen problémám az, hogy emberi társadalmunk berendezkedésében - nem illik a fajtársakat áldozatként kezelni!
Illetlen dolog segítő szándék helyett, csapdába csalni az ország nagyobbik felét - azért, hogy a (szociális) hálót készíteni tudó, ne védelmet lásson abban, hanem lehetőséget arra, hogy "kiszívja" a belegabalyodó szerencsétlen emberek éltető nedveit!
(Perics és Mikler viszont jól csinálja - ahogy védik a hálójukat a labdától :). Ezért is szeretem a sportot, és rühellem a politikát) (14:16)
" Nagyon sokszor, nagyon sokfelé hallunk megállapításokat szociális rendszerrõl, szociális hálóról, a háló foltjairól és lyukairól, ugyanakkor azonban nagyon ritkán hallgatjuk és hallhatjuk meg azt, hogy ki mit ért ezek alatt a fogalmak alatt. Egy ország szociális rendszere valójában mit is takar? Talán legrövidebben és legtömörebben úgy foglalhatnám össze, hogy elsõsorban az önmagukat vagy családjukat átmenetileg vagy tartósan, különféle okokból eltartani képtelen emberek vagy hátrányos helyzetûek támogatását. Mi a szociális háló egy országban? Mit nevezhetünk annak, mik ennek az elemei? Igazából a szociális ellátásban a legtipikusabb élethelyzetek: az öregség, a betegség, a rokkantság, az egyéb fogyatékosság és a jövedelemhiány."
A részlet Pusztai Erzsébet mondókájából való, és a rendszerváltás első kormányzati időszakából... Hát... ettől baromi messze kerültünk, fő problémaként a nyakunkra ült fidesz, azon szokását látom mely szerint: képtelen a legtipikusabb élethelyzetek felismerésére... a valóságtól teljesen elszakadva, és a fogalmak tartalmi részének kiürítésével kizárólag ragadozóként tudja önnön kormányzati hatalmának fenntartására. Az egész országnak csapdát állítva ezzel.
És mint példa, amit megalakulása óta mutat a fidesz párt... már általánossá vált a ragadozó életmód az élet minden területén , szerte az országban. Nem államalkotó lényként működünk, hanem ellenségekként néznek egymásra az emberek. Már a kapcsolatok sem alakulnak megfelelően ember és ember között, nincs együttműködési hajlandóság, de van mások jogainak megtépázására irányuló szándék! (egál)
Hogy jutottunk idáig?
Miért nem vagyunk képesek alkalmazni egymás nézőpontját?
Talán mert az eltelt huszonévben előbb a bölcsődéket és az óvodai elhelyezést számolták fel tömegében, ahol a szocializációs képesség kialakulhatna egyáltalán a gyerekemberben...
Talán mert az eltelt huszonévek alatt vált általánossá és teljesen elfogadottá az, hogy csonkacsaládokban nevelkedjenek az embergyerekek... ("egy vizsgálatban megállapították, hogy összehasonlítva az ép családokban élőkkel - az elvált szülők óvodáskorú gyerekei kevésbé pontosan olvassák a partner emocionális üzeneteit? a haragnak túl nagy jelentőséget tulajdonítanak, miközben a megelégedett, boldog arckifejezést alábecsülik.)
TAlán mert az eltelt huszonévek alatt váltottak az embergyerekek - szerepjátékok helyett a számítógépes agresszíó és magános harcos szerepre, akinek el kell taposnia valakit ahhoz, hogy "sikert" érjen el... ("a nyolcévesek már összefüggéseikben is látják a történeteket, a 11-12 évesek pedig értelmezésükben egyre határozottabban törekszenek az események hátterének - a fejekben forgó gondolatoknak, szándékoknak és érzéseknek - feltárására. " -épp csak ekkor nem találkoznak élő emberrel és szituációkkal, mert a gép előtt töltik el idejük nagy részét)
TAlán mert az eltelt huszonévek alatt totálisan leszoktak a pénzt hajszoló szülők arról, hogy az embergyerekkel szót váltsanak, beszédbe elegyedjenek másokkal is, hogy elhangozzék néha az a figyelmeztetés is, hogy "képzeld csak a helyébe magad!"... ("a kommunikáció alapelvét a gyerekek már óvodáskorban is ismerik, ennek ellenére a megvalósítás során számtalan hibát vétenek. Ennek egyik oka, hogy a releváns, valóban fontos információkat gyakran nem tudják kiemelni közlendőjükből, a másik pedig a "szerepátvitel" képességének gyengesége; az ilyen korú gyerekek időnként "elfelejtik", mi az, amit a másik nem tud, és egocentrizmusából adódóan úgy vélik: kommunikációs partnerük automatikusan rendelkezik azokkal az ismeretekkel, melyeknek ők maguk a birtokában vannak!")
TAlán mert az eltelt huszonévek során az információk átalakultak dezinformálássá, a média pedig mindent megtett annak érdekében, hogy ne tudást közvetítsen, hanem félre vezessen, és szándékosan átverjen... (" az információcsere azáltal válik pontosabbá és eredményesebbé, hogy a gyerekek megtanulják hatékonyan összevetni mondandójukat azzal, amit partnerük ebből megérteni képes, azaz megtanulják alkalmazni egymás nézőpontját: megtanulnak belebújni egymás bőrébe " - illetve manapság semmit tanulnak ebből, hiszen nincsenek hús-vér partnereik, csak a tévé és a számítógépes játékok figurái, akikkel viszont lehetetlenség kommunikációt folytatni!)
Talán mert az eltelt huszonévek kommunikációs stratégiái másról sem szóltak, mint arról, hogy az embergyerekre terheljék a felnőttek a felelősséget, amennyiben rájuk hagyták a választások lehetőségét olyasmikben, amihez nem volt megfelelő tudásuk...
