Ott voltam, igen. Mentem, mert jól hangzott a felhívás: Tüntetés az európai bérekért..., meg hogy a szakszervezetek összefogásával, és még civilek is, na meg az ÁPOLÓK...

Mentem, és ténylegesen is egy menetbe csöppentem - GYÁSZMENETBE! Mondják, hogy halottról vagy jót, vagy semmit. Talán bizony, ezért nem hallottam egy szót sem a munkabérről, amit eus szintre gondolnánk (mi dolgozók) emelni. Az elvégzett munka értékének megfelelő, és az emberi létet biztosító jövedelemnek se híre, se hamva, azaz kimúlhatott... s mivel eleve rossz az a fizetés, hát nem is ejtett róla szót senki.

Szomorú majális: odacsődültünk, és ismét végig hallgattuk az összes sirámot, ami áldatlan állapotainkról szólt (hogy vagy nincs munka egyáltalán, vagy ha van, akkor nem lehet a bérből megélni, hogy nem 8 óra az, hanem 10 vagy 12, hogy a munka törvény könyve megöli a munkást, hogy eleve rabszolgaként néz ránk a kormány és mellé még hülyének is... stb.) Szóval minden elhangzott, ami történt és történik velünk - ÜNNEPLÉSRE NULLA OKUNK KÍNÁLKOZOTT.

Szomorú majális: az agónia határán létező ápolók segélykiáltása és az együttérzés képességének felkeltésére irányuló beszéd hallattán a könnyeimmel küzdöttem, és szívem szerint ott ástam volna el magam tehetetlen dühömben és szégyenemben, hogy miféle országlakókká lettünk? Megyünk lehajtott fejjel a vágóhíd felé...

Szomorú majális, és nulla tüntetés, nulla követelés, nulla készség arra, hogy a sarkunkra állva követeljük a JOGOS JUSSAINKAT. Van helyette beletörődés, megszokás és az a kivárásos apátia, hogy majd nélkülünk is összeomlik ez az egész gyalázatos rendszer. És van az önfelmentő kérdés: mit tehetnék én egyedül?

De csókolom! Hisz már rég nem vagyunk egyedül a bajainkkal, már rég közhírré tétettek az Orbán-kormány mindennemű gyalázatos tettei, naponta vitákat nézünk az médiában és hallgatjuk a megmondóembereiket... Épp csak CSELEKVÉSI TERVET NEM TUD SENKI MEGSZÜLNI!

MIÉRT?

Aztán, elmegyek a fórumra, és hallom, hogy kéne már valamit tenni a segélyezési rendszerrel, s a PM által felkarolt alapvető jövedelem bevezetése (végre) máris vita tárgyát képezi, de legfőképp ellenérvek szintjén. MIÉRT? Nem volna sokkal célszerűbb a megoldhatóságára összeültetni az szakembereket????? Azt mondani - akár épp május elsején, hogy " ide nézzetek EMBEREK! Ezt és ezt gondoltuk ki, és így és így  kihúzunk titeket az éhhalál küszöbéről... " csak mert tudunk, és akarunk is tenni ÉRTETEK. És nem volna jobb és elvárható, hogy ennek épp úgy örvendjen a megmentett, mint a megmentésre képes?

DE!

Sokkal jobban éreznénk magunkat - nem csak május elsején, a munka ünnepén -, hanem napi szinten. Ha látnánk azt, hogy vannak változásra nem csak igényt megfogalmazók, de a javítás konkrét cselekedeteire is készséges politikusok. Mert ez bizony politikai kérdés: szociálpolitika a javából. Ahogy politikai kérdéssé kell váljon az a gyalázat is, amit KÖZMUNKA néven illet a kormány. Aminek felelőse a belügy, és aminek törvénytelen volta ellen még mindig nem indult meg a jogász szakma. Holott, napnál világosabban kiderült már az, hogy JOGSÉRTŐ!!!

 Kimondtuk már ezerszer, felhánytorgattuk már százszor, bizonyították legalább tízszer, de... DE!? de MÉG EGYETLEN EGYSZER NEM TERELTE JOGI ÚTRA SENKI.

Senki nem viszi bíróság elé azt, hogy a közmunka c. miniszteri rendelet (vagy mi fene?) európai jogot sért, ütközik a munka törvénykönyvében foglaltakkal, és eleve DISZKRIMINÁCIÓN ALAPUL.

Csókolom! Mikor tetszünk végre a kormány által elkövetett gaztetteket BŰNTETTEKKÉ NYILVÁNÍTANI, nem pedig egy újra és újra beszéd, és vita témaként rugózásra használni és egyben elfogadottá tenni?

MIKOR FOGUNK VÉGRE FELHÁBORODNI?

Mikor valljuk be, hogy mismásoló hallgatása és nézése az médiának SEMMIT NEM OLD MEG?

MIKOR AKARUNK VÉGRE TENNI IS VALAMIT?

- csak hogy ünnepelhessünk ...valamit.