Olvasom Erich Fromm könyvét: Utak egy egészséges társadalom felé. Olvasom és közben azon gondolkodom, hogy mi magyarok hol tértünk le a normális útról? Mi volt a fordulópont, amikor elkezdtünk rosszabbul élni? És vajon szükségszerű volt-e mindez, vagy sokkal inkább - mint azt gyanítom is - előre megtervezett?

A cím is azt feltételezi, hogy voltunk jobban és voltunk jobbak is. Így igaz - akik elég idősek ahhoz, hogy a szocialista rendszer szülöttei legyenek és élvezték annak valamikori áldásait, azok pontosan tudják, hogy már szépen haladtunk.... előre.

Előbb a háború okozta romokból sikerült felépíteni az infrastruktúrákat, majd pedig az emberek mentalitását alakította a "kommunista eszme"... egy olyan társadalom felé, amelyben minden ember egyenlő megítélés alá esik, de mégsem válik tucatlénnyé - igen, lehet szörnyülködni - mert a "kommunista ifjak" képzésében éppen az volt a lényeg, hogy: öntudatos, sokoldalú és másokkal együttműködni képes, értelmes, és saját képességeiket a leghatékonyabban kiaknázó felnőtté váljanak, akik szakmájukban kiválóságra, munkájukban eredményességre törekednek, és hazájuk érdekében a közösség minden tagja számára elérhetővé tegyék a jólét lehető legmagasabb formáját.

A szocialista (mert kommunistáig nem jutottunk el) embertípus: más nemzetekkel szolidáris, ugyanakkor képes megvédeni saját országát a betolakodók elnyomásával szemben. Tiszteli más nemzetek kultúráját, ami annyit tesz, hogy elismeri a másságot, és érdeklődéssel figyeli a nemzeti sajátosságaikat, de nem erőszakolja rá a sajátját sem másokra. Hisz a szabadság eszméjében és a kölcsönös segítség elvében gazdasági együttműködésre képes. Tanul, tanul és tanul - de nem azért,mert Lenin ezt mondta, hanem mert az univerzum titkaira kíváncsi, és saját képességeinek határát feszegeti; szellemi, lelki és fizikális tekintetben egyaránt - vallja, hogy ép testben ép a lélek. A békét részesíti előnyben, de ha megtámadják - képes a harcra is, hogy hazája érdekeit megvédje. Büszke hazája legjobbjaira, akiknek kiválóságát tisztelettel nézi és példaképének tekinti - legyen az sportoló, tudós ember vagy művész. (röviden ennyi, remélem semmi lényegeset nem hagytam ki a felsorolásból)

... és akkor jött... a.... FORDULÓPONT!

a NORMÁLIS útról... valahogyan az abnormális felé vettük az irányt, és kezdtük elveszíteni minden egész-ségünket. Lassan-lassan darabjainkra szakítottak bennünket - kívülről és belülről is szétfeszítették a már biztosnak látszó egy-séget, s mint társadalom... elindultunk a lejtőn lefelé... de most nem azt sorolom fel, hogy miként? milyen volt a módszerváltás a hatalomban? -  hanem abból idézek, amit Fromm írt a kapitalista gazdaság társadalomra gyakorolt hatásairól - tetszenek tudni? A fejlett szocialista embertípus helyett! - mi visszazuhantunk egy már avittba, amit a nyugati társadalmak már régen túlléptek és mellesleg bele is betegítették az embert. De a rendszerváltást kiagyalók úgy vélték, hogy nekünk ... magyaroknak... jó lesz az is, ami a feudális korszakot váltotta fel anno, és a "nyugati országokban"... és ami már akkor is látszott, hogy úgy szar, ahogy van!

"A "dolgokat" magasabbra értékelik, mint az embert."

Ha tehát meg akarjuk érteni a modern nyugati ember személyiségét meghatározó és mentális egészségének zavaraiért felelős modern ipari társadalom társadalmi-gazdasági feltételeinek problémáját, meg kell ismernünk az ipari korra jellemző "szerzésre irányuló társadalmat".

Az együttműködésre és egyenlőségre törekvő, valamint a közös érdeket előtérbe helyező, de önmagából a legtöbbet kihozni akaró ember - a szocialista embertípus - hirtelen áttérésre kényszeríttetett... a szerzésre irányuló mentalitás típusára, mert... csak!

Régen...

"A legfontosabb elv az volt, hogy a társadalom és a gazdaság van az emberért, nem pedig fordítva. Semmilyen gazdasági haladást nem tartottak egészségesnek, ha az a társadalom bármelyik csoportjára nézve hátrányos volt. Ez a felfogás, mondanunk sem kell, szoros összefüggésben volt a tradicionális gondolkodással, amelynek értelmében a társadalmi egyensúlyt kell megőrizni, és ennek bármilyen magzavarása károsnak minősül.

 

- hát ez tényleg nagyon rég volt... tán igaz sem volt, de én azért reménykedem, hogy erre vissza fogunk térni, mielőtt kinyírja magát az emberiség az egész bolygón...

"A 19. században megváltozik a 18. század tradicionális beállítottsága, előbb lassanként, aztán pedig gyorsan. A rendszer középpontjában egyre kevésbé az élő emberi lény áll a maga vágyaival és gondjaival, helyét immár az üzlet és a termelés foglalja el. A gazdaságra már nem jellemző, hogy "minden dolog mértéke az ember".

A 19. századi kapitalizmus legjellemzőbb vonása mindenekelőtt a munkás könyörtelen kizsákmányolása; természeti vagy társadalmi törvényszerűségnek tartották, hogy munkások százezrei élnek az éhhalál küszöbén. Úgy gondolják, a tőketulajdonosnak erkölcsileg joga van ahhoz, hogy a nyereség utáni hajsza során a lehető legjobban kihasználja az általa foglalkoztatott munkaerőt."

-na! Éppen idáig jöttünk vissza az időben - az ezernyolcszázas évekig - vissza a kapitalizmus legocsmányabb szintjéig. Ide taszított vissza az orbáni és liberális gondolkodásmóddal lepaktáló és magát szocialistának hazudó, de a munkást már régen a régi "beszélő szerszám" szintjén állónak tekintő rendszerváltó bagázs.

Csoda-e ha gyűlölettel és megvetéssel tekint rájuk az öntudatos és eleve ön-érzetessé nevelt generáció, akik képesek voltak megmaradni emberi lénynek...? Csoda-e, ha szembefordulni kényszerülünk a kormány mai politikájával, amely visszavetné a dolgozó embereket olyan szintre, amit már kétszáz évvel ezelőtt meghaladt az a nyugati társadalom, amelynek a rendszerváltók odadobtak bennünket... akiknek kiszolgálóivá fokoztak le egy egész országot. Magyarul: gyarmati sorba taszítottak egy szabad országot... és igen! A rendszerváltással cserélték le a fejlettebbet, a jól működőt - egy meghaladott és kizsákmányolásra épülő szarra.

"A piac mint elsődleges szabályozó felszabadul minden hagyományos korlátozás alól, és a 19. században teljhatalmat élvez. Miközben mindenki azt hiszi, hogy saját érdeke szerint cselekszik, valójában a piac és a gazdaság gépezetének láthatatlan törvényei determinálják tevékenységét.

Korunkban nemcsak a piac törvénye éli a saját életét és uralkodik az embereken, de ugyanez igaz a tudomány és a technika fejlődésére is.

Az elméleti fizika kényszeríti ránk az atomenergiát; az atombomba sikeres előállítása kényszeríti ránk a hidrogénbombát. Nem mi választjuk kérdéseinket, nem mi magunk választjuk termékeinket; hajtanak, kényszerítenek bennünket - de mi is? Az a rendszer, amelynek önmagán kívül nincs értelme és célja, és amely magához képest puszta függelékké teszi az embert."

- és ez az én vádiratom alapja is... mert Fromm könyve 1955-ben jelent meg eredeti nyelvén. Tehát már 66 évvel ezelőtt is tudott, és ismertetett dolog volt az, hogy a kapitalista gazdaság kinyírja az ember emberi természetét és valami mást, valami olyasmit kényszerít rá, amely nem való neki. És erről tudtak a szocialista rendszert leváltani akarók is mind! Tudták, hogy mi vár az ország népére... és mégis megtették. Megtették Magyarországgal azt, amit soha nem kért, amit soha nem vágyott: gyarmatként vetették a nyugati tőkések lába elé! Ez tényleg nemzet és hazaárulás volt... és most is az. Most az Orbán kormány a nemzet és hazaárulás legaktívabb kivitelezője. Orbán és csatlósai különösen hibáztathatóak ezért, hiszen mindegyiknek lehetősége volt szétnézni a nyugat országaiban és látniuk is kellett, hogy mivé teszi az embert... Látták és nem bánták...

Na, ezért rühellem őket annyira, mint amennyire!

"A piac működésének alapja sok egyén versenye, akik mindannyian el kívánják adni árujukat az árupiacon, ahogy munkájukat vagy szolgáltatásukat is értékesíteni akarják a munkaerőpiacon és a személyek piacán. A versenynek ez a gazdasági szükségszerűsége, különösen a 19. század második felében , karakterológiai szempontból nézve egyre inkább a versenyszellem erősödéséhez vezetett.

Ebben a siker utáni hajszában összeomlottak az emberi szolidaritás szociális és erkölcsi szabályai; az vált a legfontosabbá az életben, hogy elsők legyünk a versenyben."

Ez az, ami ráborult hazánkra, ez az, ami miatt ocsmányakká lettünk - erre kényszerített bennünket a ránk szabadított, és másutt már lejárt szavatosságú kapitalista gazdaság, amelyben Magyarország csak csicska piaci szerepre tett szert. Behódoltunk a nyugat trágya szokásának, amelyben a szociális és erkölcsi érzék már régen megsemmisült.

Orbán ocsmánysága pedig éppen itt érhető tetten; hogy a szocializmusban tanult emberi tartást kell megtörnie ahhoz, hogy a neki tetszetős, ám beteg társadalom rémképét átültesse a mi valóságunkba.

Semmi másról nem szólt Orbánnak és társainak az élete, mint arról, hogy a "kommunista ifjak" helyett ránk szabadított kapitalista barmoknak kiszolgáltassa az országot, és nyomorba döntse a magyar embereket. Teszi mindezt önként és dalolva... hittel és versenyt futva az idővel, hogy sikeresen visszavessen bennünket a nyugati világ, elmúlt rendszerének fenntartóinak karmai közé: az embertelenné válás útján.

"A kapitalista értékhierarchiában a tőke magasabb rangot kap, mint a munkaerő, a felhalmozott dolgok magasabb szinten állnak, mint az élet megnyilvánulásai.

Az aki a tőkét tulajdonolja, parancsol annak, aki "pusztán" életének, emberi készségeinek, vitalitásának és kreatív produktivitásának a tulajdonosa.

A "dolgokat" magasabbra értékelik, mint az embert.

ezt akartátok? Hülye 2/3!

Orbán, nyárspolgárokká tett benneteket először - "A nyárspolgár olyan felnőtt ember, akinek az érdeklődése anyagi és közönséges, és akinek a mentalitását saját közegének és korának szokványos eszméi és konvencionális eszményei formálják. Azt mondtam, "felnőtt ember", mert a gyermek vagy serdülő, jóllehet kis nyárspolgárnak tűnhet talán, kicsiny papagáj csupán, midőn utánozza a megcsontosodott, közönséges nyárspolgárokat, hisz papagájnak lenni könnyebb, mint fehér gémnek. A "közönséges" többé-kevésbé szinonimája a "nyárspolgárinak", csak épp nem annyira a nyárspolgár konvencionális gondolkodását hangsúlyozza, mint inkább bizonyos konvencionális elgondolásainak alpáriságát.

A nyárspolgáriság nemcsak szokványos eszmék gyűjteményét jelenti, hanem frázisok, klisék, megfakult szavakkal kifejezett banalitások használatát is. Egy igazi nyárspolgár teljes egészében ilyen elcsépelt gondolatokból áll." - de embertelen konzumidiótává is - másodszor. Harmadszor pedig átverhető hülyékké degradált benneteket.

- Ideje jóvá tennetek magatokat,

- ideje megtisztálkodnotok,

- ideje felébrednetek,

- és ideje regenerálódnotok,

ha még lehet egyáltalán?

szerintem:

Takarítsuk meg az országot a mocsoktól! MOST!