Nézem az eredmény alakulását (mert tévét már nem bírok) és csodálkozom, hogy tudunk 12:11 ről 13:18 ra alázódni? Mi ez a STOP, ami az agyakban beáll ilyenkor... és nem képes kilépni belőle a csapat egyik tagja sem? Ja, ez a kézi VB - amit persze nem kell, hogy valamelyik fostalicska közvetítsen... elég nekünk a focit bámulni, de azt

egy hónapon keresztül is, akár reggeltől estig... (azt hallottam, hogy valami  teremfoci magyar kupa viszont ott lesz a kormánytívíben - no, ezek miatt nem bírok én TV-t nézni mostanában)

Ám... csodálatosan gondoskodik rólam az internet :) - szétröhögtem az agyam a meccs elején, amikor is belinkelte valaki az ATV "beszélgetését" Deutsch valamikori sportizé tótumfaktummal és Kálmán Olga őnagyságával. A nőt bírom nagyon... amit ma alakított - az előtt le a kalappal, én nem voltam képes megőrizni az ügy komolyságára való tekintettel sem fagyos arckifejezésemet... sőt, egyenesen elkapartam magam a művész úr alakításán. És még ez az alak beszél itt valakiknek a folyamatos hazugságáról?! Ép ész nem bírja ki, de harsány röhögés nélkül sem lehet.

Innen üzenném a holnapi újságíróknak, hogy én nem az Olgát találtam nevetségesnek (sőt! még egyszer le a kalappal előtte) , de Deutsch és az egész fidesz bandát nagyon szánalmasnak, azt igen. Igen erősen sajnálom már őket (azért nem! )... mert porig alázzák magukat. Ilyen szokott lenni a válogatottunk játéka is, amikor az adott ellenfél nem hagy bennünket játszani... oszt' annyira meglepődünk rajta, hogy ha az első rontott megmozdulás után vétünk egy másodikat is, akkor onnan már képtelenek vagyunk magunkhoz térni...

Mi csak akkor tudunk játszani, ha hagynak bennünket. (?)

Jung bácsi pedig ezt mondja:

" A kisebbrendű, sőt az elvetendő is hozzám tartozik, s lényeget és testet ad nekem, vagyis az árnyékom. Hogyan lehetne lényegem, ha nincs árnyékom? Teljességemhez hozzátartozik a sötét is, s miközben tudatára ébredek az árnyékomnak, újra ráeszmélek arra is, hogy olyan ember vagyok, mint mindenki más."

Az volna tehát a nemes, ha megtalálná a kéziválogatott is az árnyékokat maga között.

Az igazán klassz dolog pedig akkor érne bennünket - egy háromharmadnyi országot - , ha a kormányunk, miniszterelnökével az élen szintén el bírná fogadni, hogy van neki egy sötét oldala is, amit azért nem kellene túlzásba vinni és erőltetni. Mert nem az az előnyös... még ha oly erőszakosan is tartja magát hozzá, amint azt mai másik videólinken volt alkalmam látni - nevezetesen Orbánt figyeltem, amíg a francia fickó olyan szépeket mondott számára - okulásul. De nem... ő sem képes okulni, ahogy egyik alattvalója sem jutott még el a kívánatos szintre.

" A kritérium  a tudatosság.

Aki a környezete számára súlyos terhet jelent, és ezt tudja, individuáltabb, mint az az ember, aki saját lényege felől boldog tudatlanságban él... stb. Ha az ember nem egy önmagával, s ezt nem tudja, illúziókat kerget.

Általában véve nem szeretném tagadni a valódi próféták előfordulását, az óvatosság kedvéért azonban először is minden egyes esetet megkérdőjeleznék, minthogy ez nagyon is megfontolandó dolog, s nem szánhatjuk rá magunkat könnyedén arra, hogy az illetőt minden további nélkül valódinak tartsuk.

(ezért én nem is szoktam lájkolni)

Minden igaz próféta eleinte derekasan védekezik e szerep öntudatlan feltételezése ellen. Ezért ahol hirtelen támad egy próféta, ott jobb, ha lelki egyensúlyvesztésre gyanakszunk."