Kialakulásuk története röviden:
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember. Kicsike, nagy szájú és hatalmasakat álmodott. Dolgozni nem szeretett, csak okoskodni - de azt nagyon.
Egy napon azt mondta az édesanyjának, hogy ő elmegy jogot tanulni ... és úgy lett.
Az iskolában pedig még többet kezdett okoskodni, míg nem egy egész csoportnyi okoskodót maga köré nem gyűjtött. Akkor aztán az ő vezérükké lett.
Volt neki egy jó pajtása a körből, akit Petikének hívtak és mindenben a vezért utánozta. Ezért a vezér megtette őt szószólójának, és amikor már jól begyakorolta Petike a szószólást, akkor a vezér megengedte neki, hogy vigye is a szót. És ő vitte... vitte, míg el nem jutott vele egészen a TV-ig. Ott azután minden szót ráfogott az emberekre, akik a TV-k előtt ültek. De olyan sokszor mondta a Peti, hogy az emberek így... az emberek úgy.... , hogy egyszer csak összevonta őket a zével. Onnantól fogva lettek az emberekből a zemberek.
Így születtek meg a zemberek.
A zemberek:
Amikor a zemberek meghallották, hogy ők vannak - mert a Peti mindig mondta, mondta... mondogatta - akkor lettek is. És pont úgy lettek, ahogyan azt Peti megmondta. Éppen úgy is cselekedtek, ahogyan azt Peti előre megmondta nekik, hogy cselekedeniük kell. Így a zemberek nem is csináltak már maguktól semmit, csak azt, amit a Peti elmondott a TV-ben róluk, és nekik. A vezér pedig onnantól fogva mindig csak az ő kedvükben akart járni, annyira megszerette a zembereket, akit Peti teremtett neki, az ő saját szavai által.
És akkor a vezér már a zemberek gondolatait is megteremtette és azt szépen beültette a zemberek fejébe - mert ő jó szívű nagyon - és nem sajnálta tőlük a saját gondolatatit. Szóvá tétette azt Peti barátjával, és a média ügyes emberei elvégezték a beültetést kis pénzért cserébe.
Így mindenki boldog volt. De egy napon, a vezér unalmában kitalálta, hogy a zemberek ne csak az ő gondolatait használják, hanem azt is cselekedjék, amit ő. És úgy csinálta ezt, hogy mondta a Petinek, hogy mondja meg a zembereknek, hogy mit csinálnak... és mikor megmondta a Peti, hogy mit is csinál a zember, akkortól fogva a zemberek azt is csinálták: mondtak mindenfélét, mentek mindenfelé, agitáltak, poropagáltak, fujjoltak, utálni kezdtek másokat, és kitalálni mindenféle történeteket, meg írni is kezdtek történeteket, és a legügyesebb zemberek átírni is tudták a történelmet, és mondták egymásnak, hogy most már úgy van!
Mikor már mindent úgy csináltak a zemberek, ahogyan a Peti mondta nekik, hogy csinálják, és amikor már mindent gondoltak, amit a Peti mondott nekik, hogy gondoljanak, akkor a vezér kitalálta, hogy menjenek el együtt - minden zember - egy bizonyos napon, egy bizonyos helyre, és tegyen minden zember - egy bizonyos rubrikába egy ikszet... és akkor a zemberek átváltoztak fülkeforradalmárrá.
Ám ekkortól a vezér már nem akarta a zembereket... nem érdekelte már, hogy azt gondolják, amit ő gondolt ki. Az sem izgatta már, hogy azt csinálják, amit ő csinál. Ezért nem is mondott többé semmit sem a Petinek.
A zemberek eltűnése:
Szegény Peti! Innentől fogva nem is tudott már mit beszélni... csak hebegett hápogott, ha a TV-be kellett mennie, mert odaküldte a vezére. Azt csinálta egyszer, hogy ugyanazt elmondta ezerszer is, és azt hitték a zemberek, hogy az úgy van jól... Pedig nem is. De a zemberek ezt még nem tudták akkor.
Csak sokára tűnt fel nekik, hogy most már nem mondják meg, hogy pontosan mire is gondoljanak, és nem mondja meg a Peti azt sem, hogy mit csináljanak. Csak annyit hallanak mindig, hogy most meg fülkeforradalmárok lettek, de ... kész is. És most már nem is léteznek a zemberek, mert a Peti többé nem mondja, hogy vannak és most már nem is használják őket semmire fel. (többen azt suttogják, hogy kihasználták őket)
A vezér pedig Petinek sem mond semmit, hogy szóljon valamit a TV-ben... mindenki hallgat.