Néztem... láttam... figyeltem...

El is keseredtem véglegesen. A hajcihő miatt elsősorban, mert nyomát nem láttam annak, hogy valós állapotainkra akár csak utalni is szeretne valamelyik kormányhű fellépő a kulisszák között.

Nem. A narancsos boldogság eléréséhez be kell dobni egy felest is, hogy ugyanabba a bódult állapotba kerülhessen a nagyérdemű, mint amely eufórikus, nagyotmondani akaró, látványra alapozó beszédeket előadó hűbéresek esetében tapasztalható volt.

Hoffman Rózsa beszédénél kapcsolódtam be az " I. Nemzeti Tanévnyitó " műsorába. Őt magát nem is bántom, mert felkészülten adta elő mondandóját és talán nála érzek egyedül - némi elkötelezettséggel vegyes - valódi tenni akarást jelen kormányunk tagjai között. Ámde! A körítés maga megbotránkoztatott, mert mitől nemzeti, ha egyszer kizárólagosan fideszes a megnyitó? Hódmezővásárhely? Életemben nem hallottam, hogy iskolaváros lett volna - de mostantól az első számú lesz, ez tuti, már csak a polgármestere révén is gyorsan elhíresült. Énekkarnak is nagyon tudtam örülni, mert manapság egyetlen iskolai rendezvényen nem voltam, ahol lett volna kórusa is az iskolának. (persze azt is láttam, hogy hány gyerek nem tudta a szöveget)

Az igazi döbbenet akkor lett rajtam úrrá, amikor az 5 az 1-ben, a nemzeti erőforrás miniszter beszédét hallgattam... de nem mondott semmit. És ez a nagyon nagy baj, hogy a legidősebb, legtudósabb embere nem tudja elmondani beszédét a fidesz látványpolitizálási megnyitóján - mert arra gondoltam közben, hogy egy személyben felel szegényke a kultúra, oktatás, egészségügy, sport és szociális ügyeink jövőjéért, ami annyit nem érdemel, hogy legalább a nemzeti-fidesz-orbán megnyitón elhangozzék valami programszerűség - amire pedig várunk úgy 20 éve.

És akkor ... eszembe is jutott, hogy a fidesznek valóban ennyire telik - már annyiszor bizonyította - látványt tervezni és mögé bújva hablatyolni valamit, majd leadni valami egészen mást a köznépnek. És ebben még az is segít nekik, aki nem szándékozna.

Mert jóneveltségből hallgatnak a tényekről, a bibikről, a visszásságokról a kommunikáció tudomány azon emberei, akiknek az volna a feladata, hogy tudósításaikba belevegyék a valós gondokat, vagy azok megoldásáról szóló híreket folyamatában kísérjék figyelemmel. De ilyent nem is látok, nem olvasok. Olvasom helyette a fideszpropagandát a semmiről, a semmit tevők minősítését, és az érv nélküli személyeskedő vagdalkozó hozzászólókat, akik csak az aktuális témát nem találják meg. Hát még a tennivalókat ...

Pedig volna itt szembesíteni való bőven. Csak egyet hozok a sok közül: hogyan nem tűnik fel senkinek, hogy a fidesz kommunikáció ellenében egyre mocskosabb a média, és egyre inkább nem illeszthető egybe a kormány politikája, azzal amit mond - az erőforrás minisztere - a kultúra, az oktatás, az egészség, a sport és a szociális gondok megoldásáról tett nyilatkozataiban , persze ugyanabban a közszolgálatinak hazudott, de közben teljesen  elfideszesedett magyar adón, ill. nem közszolgálati, de teljesen elfideszesedett egyéb csatornákon...?

Tényleg ennyire hülyének néznek bennünket? Komolyan azt képzelik, hogy (a) kizárólagosan látványpolitikától esünk hasra, és  ebben akarunk velük együttműködni?

Akar a fene! Csak most már húzzanak a nadrágszíjukon... vagy mondjanak le inkább!