"Egy biztos, a hazugság nem velünk született tulajdonság, a neveltetés és a környezet az, amely előcsalogatja a hazugságot."

Ezt nyugodtan elhiheti a kedves olvasó - elég, ha visszagondol a legközelebbi "ártatlan" gyermek arcára és kíváncsi, romlatlan tekintetére. Aztán gondoljon gyorsan arra, hogy hol? mikor? hallott legutóbb valótlan állítást, és kinek a szájából? - ugye, hogy felnőtt az illető? :)

Az is biztos, hogy a gyerek felnő... és manapság szinte "természetesnek" veszik, ha hazudni is megtanul felnőttségére, s hogy mindezt honnan? miképpen sajátítja el - nos, azon szoktak csodálkozni, pedig nem kéne!

"minél nagyobbak az elvárások, minél nagyobb a zavar egy család működésében, annál gyakoribbá válik a gyermekhazugság, hiszen nagy valószínűséggel nem képes megfelelni a sokszor ellentmondó elvárásoknak. Akkor is megszaporodhatnak vagy általánossá válhatnak a gyermek hazugságai, ha azt látja, szülei sem őszinték. Vagyis önkéntelenül átvesz mintákat, és néha elég az is, ha az anyuka a gyerek előtt tépi le az árcédulát az új ruháról, és aztán a gyerek azt hallja, hogy a valódi ár feléről számol be az apukának. Ilyenkor azt tanulja meg, hogy akkor is megengedett a hazugság, ha tulajdonképpen nincs is tétje a dolognak, hiszen semmi nem történt volna, ha a valódi árat vallja be az anyuka."

Kábé innen indul útjára a pokol, mert ahol nem elvárás az őszinteség, és nem ez az alapja az együttélésnek, ott többé nincs is értelme a bizalomnak, a kölcsönös megértésnek, az egymás tiszteletének... stb. stb. ami amúgy teljesen TERMÉSZETES lenne egy család, vagy nagyobb közösség életében, ahol emberek alkotnak egymással viszonyrendszereket, és kölcsönös függésekben állnak egymással.

Igen, a társadalomhoz, a mai Magyarországhoz érkeztem meg, és egy cikkhez, amit nagyon figyelmes olvasásra ajánlok mindenkinek, de előbb szemezgetek belőle, hogy tiszta legyen a kérdés, miért is van hazánk hazugság hálójában?

A világos beszéd jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni, amikor tudjuk, ez az ország az első Fidesz-kormányzás kezdete óta nyög a kettős beszédre épülő, hazug kommunikáció terhe alatt. Ez a verbális politika a Fidesz politikai létezésének esszenciája. Azért is lehetett ennyire sikeres, mert vakon, önfeledten asszisztált hozzá az egész ország, még az ún. nem jobboldali politikai térfél médiavilága és értelmisége is. Utóbbiak leginkább azzal, hogy úgy tettek, mintha a demokratikus szabályokat megtartva folynának a politikai játszmák.

Vagyis, több mint 10 éve - minimum - átejtenek bennünket a hazudós felnőttek, akik politikusnak vallják magukat és az a dolguk, hogy az ország közösségét "ellássák" - létfeltételeket biztosítsanak az országban élők számára; mi volnánk az ő gyerekeik... A kérdés az itt, hogy nekünk vannak túl nagy elvárásaink a "szülők" felé, és ők ezért hazudoznak össze-vissza, vagy pedig nekik vannak elvárásaik felénk, amit mi nem vagyunk hajlandóak bevenni, ha egyszer nem is úgy van, mint ahogy ők azt előadják számunkra? (csak mert mi, választók is mindenképpen már felnőtteknek kell legyünk, ha egyszer szavazunk valakire)

A baloldali és liberális politikusok és a közegüket jelentő sajtó és értelmiségi véleményformálók akkor és később sem észlelték a Fidesz politikájában a tudatosságot a nyelvi politizálás technikáinak megválasztásában éppúgy, mint a mögötte álló stratégiában: hogy a cél a valóságértelmezési monopólium megszerzése és kisajátítása.

Ez bizony félelmetes, hisz arról van már szó, hogy maga a  "valóságértelmezés" került kisajátításra (méghozzá a kormánypárt által) és ugyan mi más okból, mint azért, hogy azt nyomjanak le az állampolgárok torkán, amit ők kívánatosnak tartanak? - mondanám, hogy mindez nem is volna túl nagy baj, ha valami jóra akarnának bennünket rávenni, valami olyasmire, amihez mi éretlenek vagyunk, de igen értékes lesz számunkra a későbbiekben... Sajnos, erről szó nincs! Amit nekünk szánnak, az minden csak nem JÓ! Többek között annyit szánnak nekünk, hogy gondolkodás nélkül fogadjuk el a kormány kommunikációját, azaz vegyük készpénznek "valóságnak", amit mondanak...

A politika és a politikusok megutáltatása – erről is írtam már – szorosan összefügg a hazugságpolitika alkalmazásával, amennyiben a kiábrándultság megteremtésének stratégiai célját szolgálja. Könnyebb volt lejáratással megsemmisíteni az ellenfelet, mint a jobb alternatíva kézzel fogható üzeneteivel, amelyek utólag számonkérhetők. Ennek azonban szükségszerű következménye volt az egész politikai osztálytól való elundorodás. Tisztességes politikus nem a többség elundorítására törekszik, hanem a megnyerésére, de kétségtelenül könnyebb kevesek érdekeit kielégíteni, mint egy egész ország helyzetén javítani. Könnyebb kiválasztott kevesek feltétlen támogatását biztosítani, ha a többséggel szemben privilegizált helyzetbe hozhatók, könnyebb kevés feltétlen támogatót a többség helyzetébe hozni, ha a valódi többséget sikerül inaktívvá tenni, éppen a gátlástalan politizálás révén. Az önkény eredményesebb, ha apátiába süllyesztett választópolgárok felett gyakorolják, mint ha aktív, öntudatos polgárokkal szemben. Ez egy önmagába visszatérő, önmagát erősítő kör, vagy inkább egy lefelé vivő örvény, mert a végcélja nem a valóban minden embert tisztelő, minden polgár jobblétét célzó országépítés.

Itt tartunk most - nem kedves, mert sokkal inkább mostoha - szüleinknek hála. Apátiába lettünk döntve egyrészt, másrészt olyan helyzetek közé lettünk szorítva, amit nyíltan kellene kibeszélni ahhoz, hogy valaha is kikerüljünk ebből az ördögi körből, amibe Orbán vonta be a magyar társadalom egészét.

"A valódi gyermekhazugságok legtöbbször az autokrata légkörű családokban fordulnak elő, és akkor lépnek színre, amikor a gyerek rájön arra, hogy a hazugság járható út, hiszen könnyebbé teszik az életét, míg az őszinteséget nem díjazzák a szülők.
Máskor a gyerek fel akarja hívni magára a figyelmet, mert a szülők túlságosan el vannak foglalva a saját problémáik megoldásával. Válófélben lévő szülők gyerekeinél is gyakorivá válhatnak a hazugságok. Egyrészt, mert a gyerek magára szeretné irányítani a figyelmet, másrészt azért is, mert a válás nagyon sok "felnőtt hazugságot" is felkavar, akár a válás valódi okát takargató hazugságokat, és ezt nehezen dolgozza fel a gyerek."

Ezt, ami ma van - mi, felnőtt választók is nehezen dolgozzuk fel. Már az remek előrelépés, hogy szinte mindenki tisztában van az orbáni hazugság szisztémájával, csak még a terápiát nem sokan kezdték meg - pedig most az a legfontosabb, hogy kivonja magát (aki még nem tette meg) az ország állampolgárgyereke a hazug szülő befolyása alól. 

Az első lépés a gyógyulás felé: nem hiszem el, amit mond - akárhogyan is mondja - többé már nem!!!

Ma már, hogy megismerhettük a Fidesz kommunikációs agytrösztje mögött álló guru (Finkelstein úr) legfontosabb elvét – „Az ellenfélre fókuszálj, ne a jelöltedre” –, a puzzle hiányzó eleme is a helyére került: nyugodtan beazonosíthatjuk a Fidesz politizálásának fő mozgatórugóit, és feltehetjük a kérdést is, vajon lehet-e morális értelemben jót akarni immorális eszközökkel.) Ha az emberi bizalommal élnek vissza módszeresen, ha az évezredes – az emberi bizalomra épülő – beidegződéseket kijátszó politizálásnak nem szab határt a felelősség és a morál, ha ez túlsúlyba kerülhet, akkor semmi nem védi meg a társadalmat az anómiától, a teljes feloldódástól és attól, hogy egy erre az állapotra tudatosan készülő erőszakos politika zsákmányává váljon. Ez a pártpolitizálás ezen a stratégiai úton akart haladni, és eddig sikerrel tette. A kiábrándultakat az erős, de az országért cselekvő hatalom ígéretével megtévesztve kapott felhatalmazást, de csak egy célt valósított meg, a hatalom további koncentrációját. Ezzel párhuzamosan szorgosan kialakította a függés bonyolult rendszerét a társadalom mikro- és makroszintjein egyaránt. Ez a törekvés a nagy intézmények megszállásától a lélek eluralásához szükséges terek okkupálásáig (lásd a levegő módszeres elszívását a független sajtó elől, az egyház befolyásának növelését, az oktatás központosítását) kiterjed a legapróbb részletekre is.

Amikor eljut egy gyermekállampolgár a kételkedés fokára, akkor hirtelen milliónyi megvilágosodásban lesz része, ami nagyon jó :) - tényleg! Hirtelen összefüggések támadnak lelki szemei előtt, majd a Ki? Mit? és Miért? mondott szavak hatalmas jelentőségre tesznek szert és helyre áll az elhazudott valóság képe, ahol mindjárt szembesülni lehet a valódi problémákkal. És akkor meglátja a kedves "rádöbbenő" állampolgárgyerek azt is, hogy mennyi  energiáját szívta el - feleslegesen - a manipuláció, amelynek engedelmeskedve mások besározására, vagy lényegtelen és álproblémák pofozására fordított eleddig.

...két dologtól tart igazán a jelenlegi rezsim: az ellenzék egymásra találásától, valamint attól, hogy nem fog rajtuk többé a hazug manipuláció. (És a kettő szorosan összefügg, kölcsönösen katalizálva egymást.)

Mi lenne az össznépi terápia második lépése? - talán csak annyit kéne tennie minden egyes választónak, hogy saját magát kihámozza a saját hazugságainak hálójából és jól belenéz a lehetséges következményekbe, ami nagy valószínűséggel előferdülhet még, ha továbbra is hazugságokkal fogott szavazatszerzésben merül ki az Orbán kormány tevékenysége... az államháztartás kiegyensúlyozása helyett.

Napnál világosabb, hogy az ellenzék két dologgal lehet gyorsan hatékony: egyrészt az egyértelmű és világos beszéddel, amellyel ezt a hatalomfelfogást és az egész, manipulatív kommunikációt képes leleplezni, átlépni, nevetségessé tenni, magáról lepergetni, hangsúlyozottan egységes elutasítással. Másrészt akkor, ha...

... ezt tessék elolvasni a Galamus cikkben - fentebb a linkben.

Sikeres kijózanodást kívánok!