Juj! de bőbeszédű vagyok :) - éppen ennyit szóltam hozzá, mióta bloghus lettem. De most sem rólam van szó, hanem valakiről, akinek a hozzászólásán betojtam a röhögéstől. Előzetesen annyit, hogy sznobok városában szarban van a színház - de nagyon! Akik benne vannak a berkekben azok tudnának csak igazán mesélni... én csupán figyelem a híreket és hatalmasakat derülnék azokon, ha nem a valódi mocsok kavarogna fel minden egyes pontján az eseményeknek. Szóval, azt írja az újságnak nem nevezhető de ingyé'semmi, hogy Réthelyitől várna segedelmet az direktor, mert a csődölt megye nem ad bizony a semmiből többé egy kanyit sem, a város meg szintén (?)... "a jelenlegi helyzetben még műsortervet sem tud hirdetni"...

Erre mondá vala egy hegyiember, hogy: "Ilyenkor hol vannak a helyi kiskirályok, a valagrendek tagjai, a döntéshozók nyakán lihegő, mindenkinél hamarabb lépő üzletemberek? Évente egy bál pofavizitre és annyi? Most tessék villogni!" - hát nem édes!? 3 mondatban megfogalmazta a nagy magyar átkot, és felkérte aktív tevékenységre azokat, akik eme két évtized alatt létrehozták, megvalósították hanyatlását kultúrának, művészetnek, oktatásnak, és közigazgatásnak, valamint gazdaságunknak... csak úgy sznobilag... Hegyiember! Én magát imádom!

Most tessenek csak villogni! - hihi!

S hogy eddig miként villogtattak, arról (megint) Ranschburg szavaival tudok példát adni. Ő a cinikus ember 10 parancsolatának nevezi... én meg elhiszem, hogy eme valagrendesek (de nem rendesek!) a legcinikusabbak közül kerültek ki... már a szocialista éra kellős közepétől vallva a következőket: (ma már persze sűrűbben járnak a templomokba, mint a pártszékházakba anno, de hogy mind üzletember - az biztos! - még ha közalkalmazotti státuszt kapott is a jóistentől, vagy valamelyik párthavertól, akkor is biznisze kell legyen valahol... (ha máshol nem akkor a fideszben) nem is egy, de több!)

1. Te vagy önmagad Istene - cselekedj aszerint
   
2. Ne legyen más Istened, mint a pénz
   
3. Tagadd meg, vagy el ne fogadj ideálokat! Csal a mának élj
   
4. A munka nemesít, de nemesekre nálunk nincs szükség
   
5. Szeresd a virágot (gebinben), és szegény ember nem lehetsz
   
6. Szeresd a szüleidet, amíg adni tudnak neked
   
7. Ne lopj, csak ragadj meg mindent, ami a kezed ügyébe kerül
   
8. Nem szól szád, nem fáj fejed. A főnökeidnek mindig adj igazat
   
9. Ne kívánd meg felebarátod feleségét (férjét), hisz az anélkül is odaadja magát
   
10. Ne kívánd meg felebarátod házát - mutasd meg, hogy te még szebbet tudsz építeni

Ez tehát a valagrendek tagjainak szentírása... nem változott itt huszonévek alatt semmi, de semmi. Mindenki az, ami volt is - vagy cinikus és átlátszóan hülye és egyben a gazdasági-politikai-művészeti elit tagja... vagy nem átlátszóan hülye, de nem is cinikus - és véletlenül sem tagja egyetlen rendnek, egyháznak, pártnak, de még csak alapítványa sincsen... csak BECSÜLETE.

Őket példamutató embereknek nevezi Ranschburg, ami kissé idejétmúlt lehet, hiszen manapság példát csak a média mutat... azokat meg egészen másként lehet nevezni csak becsülettel rendelkező embereknek nem. Maradnék inkább a becsületes és tisztességes emberek 10 parancsolatánál. Íme, mi szerint élnek (és korán halnak) ŐK:

1. Legyenek elveid - élj meggyőződésed szerint
   
2. Légy egyéniség - tisztelj másokat
   
3. Egyéni és közösségi érdekedet egyeztesd
   
4. Tiszteld a társadalmi haladást - őrizd a békét (a társadalmi haladás akkor is fontos, ha neked már mindened megvan)
   
5. Hivatástudattal dolgozz (A munkádért annyit várj el, amennyiért megdolgoztál)
   
6. Légy cselekvő hazafi és internacionalista (A haza szeretete és más népek megbecsülése elválaszthatatlan)
   
7. Az igazat mondd, ne csak a valódit (Legyenek önálló ítéleteid és ne légy előítéletes)
   
8. Védd az egészséged és a természetet
   
9. Légy boldog, és törekedj mások boldogságára is (Tiszteld a szerelmet, a barátságot, a családot és a közvetlen emberi kapcsolatokat)
   
10. Szabadságot és felelősséget! (Legyen koherens és rugalmas tízparancsolatod)
    

És megint csak odajutok, hogy a politikusokat - mindenek előtt pszichológiai értelemben - kell és lehet  "értékelni". Értékelni ,mint E M B E R T...  az ugyanis mindent elárul a törekvéseiről, a képzettségéről , az INTELLIGENCIÁJÁRÓL, a szándékairól, hogy érdemes-e, lehet-e tőle bármit várni, amely a KÖZ ÉRDEKÉBEN teendő lépéseket illeti - mint képviselő, mint vezető, mint miniszter, avagy miniszterelnök... netán köztársasági elnök, vagy bohócügyi államtitkár. Hogy ... érdemes-e egyáltalán meghallgatnunk őkelmét?....