Közepesben ott (itt?) a CSR - a vállalati felelősség vállalása a társadalom tagjaiért. Mert arról van szó, hogy a szervezetek - legyenek azok iciri-piciri emberi szervezetek, vagy kis és közép méretű vállalkozások, netán egy egész ország! - alkotó részei mindig az ember maga, az emberi sors, amelyért felelősséget illik vállalni. Illene legalábbis, hogy kárt ne okozzunk - sem magunkban se másokban. Olvasom is, hogy fentiek fényében máris rendet tesznek a portájukon egyesek: a használaton kívül eső udvarról lenyesik a gazt, és játszótérré alakítják (hátha odatéved még egy-egy gyerek).

" Micsoda kegyetlen rend uralkodik a világon!

Bizonyosan vannak ezen a földön zöldellő rétek, erdők, ahol tökéletesen el lehetne bújni, fiatal és szép asszonyok,akik talán szeretni tudták volna, de valami gyűlölködő végzet elszakítja egymástól az embereket, bezárja a kapukat, csupa mulatságból ebbe az utcába hajítja azokat, akik a szomszéd utcában megtalálták volna a boldogságot, az egyiket esztendőkkel korábban, a másikat esztendőkkel későbben születteti a kelleténél. Magánkívül volt, arra a gondolatra, hogy a boldogság, az ő boldogsága megvan valahol a világon, s ő nem tud róla semmit."

Ha nagyban nézem a dolgokat, kénytelen vagyok az ország miniszterelnökéig jutni, aki az ő társadalmáért, a rábízott ország embereinek boldogulásáért felel. Ez a mostani, egyenesen fel is vállalja, hogy erre kapta a felhatalmazást - az ő népétől. A kérdés csak az, hogy ki is az ő népe? Sokak szerint (szerintem is) kizárólag a ZEMBEREK  - a forradalmárok, akik beléhelyezték bizalmukat, de leginkább a fidesznyikek, akik a kezébe ajánlották életüket, halálukat. És itt adódik az én problémám, hogy aki meg nem ajánlotta, de mégis uralma alatt él - az attól még lehet ember? Várhatja-e, hogy 1/3 -sága ellenére a miniszterelnöke nem a nyakát töri el, hanem  a társadalom egészéért dolgozik felelősséggel, beleértve eme valódi többséget is?

Ha a részvételi törvényre gondolok, azt képzelem, hogy igen. Ha a részvételi törvény elképzelt működésére is gondolok és azt komolyan is veszem, akkor én máris javaslok néhány dolgot, amit a társadalomért érzett felelősség miatt elengedhetetlennek tartok - itt és most szükségesnek látok ahhoz, hogy a felelősség szó és a miniszterelnök népe sorsáért való aggódása egymással összefüggésbe kerülhessen. Annál is inkább, mert az ő forradalmi 2/3-a is arra adta felhatalmazását, hogy az eddig elmúlasztott felelősségvállalást magára vegye az ő hőnszeretett Orbán Viktora - a néni is ezért csókolt kezet (jó előre), mert biztosra ment... tudta, hogy csak az uralom hiányzik ahhoz a lehetőséghez, hogy Viktor az elesetteket magához emelje, felemelje arra az emberi szintre, amit a korábbi kormányzás teljességgel megvont a szegénységbe taszítottaktól.

Íme hát a remélt igazságos törvénykezés néhány kis szeletkéje:

1. Végkielégítés: a korábbiakkal ellentétben, azt reméli a nép, hogy életszerű mértékben és csak annak fizetendő, aki önhibáján kívül veszti el állását. (pl. bezárják az iskolát, üzemet, gyárat - létszámleépítés esetén) Egyéb indoklás nem férhet bele, mert hisz azért tartunk itt - ahol, mert milliárdok kerültek olyan kezekbe, akiknek amúgy volt megélhetésre való nem is kevés. (áldjuk a nevét annak, aki ezeket az összegeket megspórolja és kifizetését szükségtelenné teszi)
2. Nyugdíjazás: a korábbiakkal ellentétben - tiltani kell a nyugdíj mellett való foglalkoztatást. Vagy munka vagy nyugdíj! De lehet választani... aki akar és bír és akarják - az ne menjen nyugdíjasnak, dolgozzon akár élete végéig. Aki viszont nyugdíjat kér, az kapjon alanyi jogon ugyanannyit - egyformán és amennyiből tisztességesen meg tud lenni: mert hát az öreg igényei azonosak, ha fűteni akar, ha enni, ha világot járni támad kedve - az igény megvan rá a bányásznak csakúgy, mint a volt miniszternek. Nemdebár?
3. Humán erőforrás - hogy divatosan nevezzem az embert, aki munkaerejét adja bármihez - ellentételezés, azaz bérezés fejében! (mert állítólag nem rabszolgatartó ez a mi mai társadalmunk sem). Szóval a bérezés igazságossá tételéhez is elnegedhetetlen változásokra van szükség. Akinek joga van munkát végezni, annak alanyi jogon járjon egy meghatározott (és ez legyen a minimál) bér. Rendeljünk hozzá szorzószámokat: - a). iskolai végzettség szerint emelkedően. - b). a munka jellege szerint (mennyi energiát kell beléfektetni?) és - c). a munkában töltött évek szerint, hogy a tapasztalatot is értékeljük már végre valahára!
4. Munkaidő: újabb értékelési szempont a bérezésnél az óradíj kiszámolása - ahol lehetséges az elvégzett munka milyensége alapján. Csak maximalizálás kellene, de az egységesen napi 8 óránál semmiképpen sem lehet több. Nem! Mert ennyi idő után nem képes jó munkát végezni egyetlen ember sem - ezért legyen tilos!
5. Munkahely: egy ember - egy megbizatás tisztességes bér fejében. Tilos több megbízatást javadalmazni! Csinálni szabad bármit, amihez csak kedve van a munkaidő után, szórakozásból , önkéntesként... ahogy csak tetszik.
6. Hitel: hogy ezt a csúnya eladósodását az országnak és főleg népének még egyszer ne lehessen megcsinálni (mert megcsinálták a kutya úristenit neki!)- ezért vezesse be ez az új és szép és okos kormány azt a rendeletet is, hogy hitelt csak az vehet fel, aki megtakarítást produkált már... és annyit maximum! Ha korábban képes volt az összeget félretenni, akkor bizonyára képes lesz a bank felé is visszafizetni+kamat.

A társadalmi felelősségvállalásra példát az ország kormányának kell mutatnia - élén a köztársasági elnökkel, és a miniszterelnökkel:

például: két nagyon tehetős ember lemondhatna javadalmazásáról - hatalmas fáradozásaikat úgysem lehet pénzben kifejezésre juttatni ( de milyen fennkölt cselekedet is volt ez a korábbi miniszterelnököknél) Ma is megvalósítható lenne: havi egy euró:FORINT arányban - gyönyörű szimbóluma lehetne az ország gazdaságáért cselekvő miniszterelnöki felelősségvállalásnak! Imádná az a néhány munkára váró, akiknek havi díjazását biztosítanák a két vezér felajánlotta pénzből.

A minisztereink is - hála az égnek! - annyira jól állnak anyagilag, hogy az már szinte fájdalmasan távolinak tűnik mind az emberek megértése szempontjából, mind a tárcájuk működtetése miatt. Tehát - szintén szimbolikus mértékű javadalmazást kellene csupán elfogadniuk: legyen ez a tárcákhoz tartozó dolgozók legalacsonyabb bérezettsége szerinti érték. Hogy imádnánk az illetékes minisztert is! Hogy imádna ő is bennünket - ismerne szinte bér szerint minden egyes dolgozót, a témában tevékenykedőt...

Végül a törvényhozásról, a jogalkalmazásról, a bírói gyakorlatról néhány szót: csak annyit, hogy mi a véleményem a jelen kormány összetételéről, törvényi működéséről, az ország ügyeinek intézéséről - az általuk való gondoskodásról, és társadalmi felelősségvállalási szokásukról. A fenti oldalsó képen jól látható - olvasható a gondolatom. Csókolom!