Mit érdemel Magyar Bálint?

Korkedvezményes NYUGDÍJAT  azt biztosan nem... nem csak azért, mert ereje teljében van 58 évesen, és anyagilag nem is szorulhat rá (ilyen önéletrajz után), hanem azért, mert nem érdemli meg! Egyszerűen pofátlanság lenne úgy pihennie, mintha mi sem történt volna egy ország több generációjával - amit vastagon ő intézett el nekik, a részükre megszült törvényekkel, határozatokkal amíg az oktatási ügyek minisztere volt. (van már olyan vizsgáló bizottság, amelyik az erkölcsi rombolást elkövetőket számoltatja el? - Legyen!)

 

Nincs kedvem felsorolni mindazt a változtatásokat, amit neki köszönhetett a pedagógus társadalom, de azt el kívánom mondani, hogy mind olyan volt, amire az ég adta világon semmi szükség nem lett volna - ugyanis csak ártott a közoktatás valahai kiválóságának. Folyamatosan azt érezhettük (uralkodása alatt), hogy szándékosan tesz tönkre mindent, aminek ő és kortársai szellemi és szakmai kvalitásukat köszönhették. A pedagógusok nagyobbik hányada kétségbe esve próbálkozott tompítani azokon a hatásokon, amiket Magyar Bálint intézkedései idéztek elő.

 

Minden ma meglevő probléma - az ő általa bevezetett - módszerek, tankönyvek, tantervek, szakmai folyamatoknak és személyi változásainak  a következményei. Csakúgy az emberek lelki életében beállt nagyfokú apátiára való hajlam, a közöny és nemtörődömség, - a szakmai felkészületlenség kialakulásáért is ő a felelős.

 

Két kiemelkedő bűne: az informatika - ész nélküli és mértéken felüli - nagyon gyors elterjesztése az óvodától az iskolákon keresztül a felsőoktatás egészében való kötelezővé tétele és annak kizárólagosságát hirdető mivolta, szemben a személyes megtapasztalás és a személyek közötti kapcsolatok hatásának ösztönzésével...

A másik - az előzőnél is hatékonyabban romboló - bűncselekménye pedig a bolognai rendszer beengedése - erőszakos bevezetése volt.

E kettő együttes hatása teljességgel tönkre tette nem csak a közoktatást, de a szakmai felkészítést is. Ezekkel együtt - természetesen - tönkre mentek a nagy múltú és nívós oktatásra képes intézményeink, a korábbi rendszerben igen szép eredményekre képes oktató és  nevelő gárda tapasztalt tagjai is. Nem csak a hivatástudatukat kellett sutba vágniuk, de minden morális tapasztalatukat is, amely megszólaltatta bennük a vészcsengőt. Ha az előbbi kettőt el is tudták nyomni magukban, koránt sem biztos, hogy képesek voltak a pályán megmaradni - erről meg azok az intézményvezetők gondoskodtak ugyanis, akik a liberális szemléletüktől fogva gátlástalanul követték a szakma tönkretételére és az új nemzedékek elembertelenítésére tett javaslatokat, intézkedéseket.

 

Szóval, én biztosan nem engedélyezném Magyar és társai előnyugdíjazását... próbálkozzanak csak elhelyezkedni valahol, végezzenek csak konkrét tevékenységet, és lehetőség szerint szakmai berkekben ne alkalmazzák őket, de irányítsák mindőjüket valamelyik minimálbéres, betanított munkást igénylő üzembe! Keressenek csak annyit, mint a nem miniszterek, és mint a nem minisztériumban vagy közigazgatásban, vagy közszférában dolgozók.

Hátha képesek lesznek új életet kezdeni... amit oly gyakran javasolnak ma is, ha épp  munkanélküli pedagógusokról van szó, akiket a közoktatás (és közigazgatás) suhintott ki kegyeiből, és vetett ebek harmincadjára - csak még mindig nem tudjuk, hogy miért is? Miért is kellett tönkre tenni tanárt és tanítványt, tanintézményt és egy igen jól működő rendszert?

Erre a kérdésre kellene, hogy feleljenek azok, akiket én bizony szintén nem hagynék büntetlenül - ha már az elszámoltatás az új kormány egyetlen szórakozása és fő tevékenysége.