Kortárs hőseink
2010. szeptember 15. írta: térfél

Kortárs hőseink

Na, olyanok nincsenek!

Vannak helyettük - hősi halottjaink: van egy rendőrünk, akit szolgálat közben az autójához bírt paszírozni egy drogos, vezetői engedély nélkül száguldozó körözött bűnöző. Van egy mégsem hősi halott másik rendőr, akit szolgálat teljesítés közben ki tudott végezni egy mai napig nem ismert kettős állampolgárságú, fegyverarzenállal furikázó állítólagos öngyilkos. Hogy miért is nem lett hősi halottja a rendőrségnek ez a szerencsétlen ember, azt már csak azok tudják megmondani, akik a két eset közötti különbséget képesek megmagyarázni. Csak mert utóbbi férfit valaki, valami pletykára alapozva nagy hirtelen összehozta az elkövetővel és szerelemféltésnek kiáltotta ki a bűnesetet...

Van két katonánk, akit nem hazája védelmezése közben ért támadás és vele a halál. Lehettem volna én is az a nő, aki munkát keresve a honvédséghez adja be jelentkezését, majd küldenek ahova akarnak... Csak azért nem ismertem meg közelebbről a katonaélet gyönyöreit, mert épp nem voltam olyan állapotban, hogy végső elkeseredésemben oda is jelentkezzek. Ja!... nem hogy 17 fekvőtámaszt nem tudtam lenyomni, de egyet sem... és nem hogy 3000 métert lettem volna képes lefutni, de 300-at sem, mert az átélt stresszhelyzeteknek köszönhetően épp turbóra kapcsolt pajzsmirigyem okán -  levegőt sem nagyon kaptam. Örömmel jelentem, hogy 5 évi gyógyszerezés után - ma már teljesíteni tudnám a feltételeket, ha út közben nem léptem volna túl a 47 éves korhatárt.

Szóval a hősök... akik nincsenek manapság. Helyettük élnek és vigadnak azok, akiknek köszönhetően halált kell szenvedni ahhoz, hogy legalább a halott elé hősi jelző kerüljön. Ami szintén nem tesz semmit... nem oszt, nem szoroz. Marad a semmi lét, marad az élők küzdelme nem holmi hős szerepekért, de magáért az életben maradásért.

Csak ennyit akartam mondani... illetve nem akartam én ezt! egészen mást gondolok a hősiesség fogalmáról, mint azt a kortárs szellem alatta értetni kívánja - igen helytelenül. Amit én AKAROK az baromi egyszerű; nem hősként képzelem el magam, aki képes a rázúdított embertelen társadalmi gátakon keresztül törve életben maradni, hanem csak olyan valaki szeretnék lenni (mert hiába akarom - nem rajtam múlik) aki teheti a dolgát, amire valaha felesküdött... és annak ellenértékéből meg tud élni - emberi módon. (2010-ben - Európában - Magyarországon) és nem hősi halottként végzi...

A bejegyzés trackback címe:

https://httphatterfel.blog.hu/api/trackback/id/tr412297750

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

1.szóló · http://ide-oda.blog.hu 2010.09.15. 13:58:50

A nemlétező (kissé morbidabban "kihalt") hősökről nekem a "forradalmár"-ok ugrottak be, akik valaha szintén "hősök" (és halottak) voltak...

Nos, őket manapság megint emlegetik egyesek...
Igaz, meglehetősen "dehonesztáló" (hősiestelenítő?) szóösszetételekben. Az egyik a "fotelforradalmár" nem is valódi, inka pont az ellenkezője (vö "szájkarate"). A másik látszólag komoly, komoly szájakból, ám az a "FÜLKE" (alias "TITOKBAN") von le jócskán a HŐS-iességükből...

+ egy gondolat még (bocs:)
HA 2014-ben (neaggyisten) győz az ellen, akkor AZ vajon "fülke-ellenforradalom" v. "ellen-fülkeforradalom" lesz - netán szimpla bal-eset?

térfél · http://httphatterfel.blog.hu/ 2010.09.16. 12:16:08

@1.szolo - 2014;): Hehe: nekem a bal-eset tetszene - mert hanyagolja ezt a 2010-es pancser fogalmat, mint "fülkeforradalom" (annyira nevetséges és teljesen értelmetlen, ráadásul totális kifordítása a valóban megtörténteknek.)
Az én hőseim pedig azok, akik nem csak a szájukat tépik rongyosra, hanem valóban tesznek is a "közkívánalmakért" ... nos, nem találtam még egyet sem :(... le is vagyok törve.
süti beállítások módosítása