Azaz Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár... biztos, hogy "szárny"-ra kelnék... - keltem volna azonnal, hogy kinevezésemet megkaptam tavaly. Ugyanis kész volt már akkorra a Szárny és teher c. kiadvány, amelyből a szárnyat épp neki szánta a bölcs testület, hogy az oktatás rendbetételével egy emberi Magyarország felé haladhassunk....

Ugyanezen kiadvány "terhe" pedig a korrupció felszámolására ad javaslatot:

A korrupció elleni 12 legfontosabb lépés

1. Legfelső szintű elkötelezettség a korrupció elleni valós küzdelemre és ennek minden szükséges akciója, rendelkezése
2. A korrupció elleni nemzeti program elkészítése és elindítása
3. Az intézményi rendszer át- és kialakítása
4. A különféle törvények (pártfinanszírozási, választási) módosítása
5. Új, átláthatóbb és hatékonyabb közbeszerzési jogszabályi rendszer kialakítása és törvényi harmonizációja
6. Néhány nagyobb jelentőségű, sorsolással kiválasztott közbeszerzés felülvizsgálata, tapasztalatszerzés
7. Az önkormányzati rendszer veszélyeztetett területeinek és ellenőrzési rendszerének felülvizsgálata és korrigálása
8. Az állami és uniós támogatások, pályázatok rendszerének átalakítása
9. Az egészségügyön belüli korrupció csökkentését szolgáló program indítása
10. Az állami intézmények belső ellenőrzési egységeinek bevonása a programba
11. A nyilvánosság és ezen belül az elektronikus nyilvánosság minél szélesebb körű alkalmazása, ellenőrzése, valamint a közérdekű adatok közzétételét érintő szabályszegés szankcionálása
12. Civil szervezetek aktivizálása és professzionális, folyamatos támogató programok a médiumokban

Ezt ugye, a belügyérnek kellett volna lapozgatnia, majd jól nekiveselkedve kiosztania minden illetékes államtitkárnak a saját területére, hogy történjen végre valami - terheinket leveendő a vállunkról. Eltelt másfél-két év... és nem hogy csökkent volna a korrupciós eseteink száma, de a fideszmentalitás uralomra jutásával egyenesen fokozódott! Mind a 12 pont esetére fel tudjuk hozni a kormány bizonyítottan szándékos korrupcióját - gondoljunk csak a legutolsóra: mit művel a médiában?!

Tehát, ha én lettem volna Hoffmann Rózsa, akkor tavalyra már! egy követ fújtam volna a Bölcsek Tanácsával... és véletlenül sem jelentem volna meg Hódmezővásárhelyen, ahogyan az idén sem okoskodtam volna holmi nemzeti tanévnyitós bohóckodásokon, ájtatoskodáson.

Ellenben! - míg korábban ezt mondta a Rózsa:

- A legfontosabb feladatunk, hogy elérjük: az iskola ismét ellássa mindhárom feladatát: a tudás, a kultúra és az értékek közvetítését - jelentette ki Hoffmann Rózsa, az új kormány leendő oktatási államtitkára. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar Tanárképző Intézetének vezetője, a KDNP szakpolitikusa arra hívta fel a figyelmet, hogy a kereszténydemokraták által kidolgozott oktatási program nagyon sok területen megegyezik a Bölcsek Tanácsa által elkészített kötettel. Hoffmann Rózsa a következő kormány oktatáspolitikájának legfőbb céljai között említette az iskolák erkölcsi nevelő feladatának visszaállítását, a megszerzett tudás mennyiségének és minőségének javítását, valamint a pedagógusok megbecsülésének növelését. - Meg kell szüntetünk azt a helyzetet, amelyben egy kétgyermekes tanárcsalád számára a megélhetés súlyos gondokat okoz. Azt is el kell azonban érnünk, hogy a pedagógus pályára csak arra alkalmas diákok kerülhessenek - tette hozzá.

... hát napjainkra látjuk, hogy ennek ellenében "dolgozik" - de nagyon! Pedig anno, még segítségre is számíthatott - volna, esetleg, tegyük fel :

- A nevelés, az oktatás az egyik legfontosabb közügy, amely az egyén és a nemzet számára is az egyik kitörési esély - idézte a Szárny és Teher kötet egyik megállapítását a konferencián felszólaló Réthelyi Miklós felkért miniszter. A Nemzeti Erőforrások Minisztériumának leendő vezetője azt hangsúlyozta, hogy az oktatás a jövő megalapozásának legfontosabb területe. A cél azonban nem csupán a tárgyi tudás átadása, hanem új viselkedéskultúra, belső értékrend meghonosítása, valamint humán- és természettudományos műveltség kialakítása. Réthelyi Miklós kiemelte: az új minisztérium feladata lesz, hogy biztosítsa az emberek testi, lelki, szellemi jólétének, fejlődésének feltételeit, ő pedig mindent megtesz azért, hogy a különböző területek szakemberei szövetségest lássanak egymásban. Csermely Péter javaslataira Réthelyi Miklós úgy reagált: azokat továbbítja és mindent megtesz azért, hogy megfelelő súllyal kerüljenek bele a kormány munkájába.

...ugyebár! Réthelyi bácsi is szépeket tudott mondani akkor... most meg látjuk, hogy hol állunk, miféle képen nem képes a humán erőforrás emberi is maradni, meg erősnek is mutatkozni abban, amiben kéne... Nem képes! ez a gigaminisztérium egy rakás szart mutatott fel az összes benne lévő államtitkárának köszönhetően, illetve magának a kormánynak a kormányzási stílusa következtében: teherből nagyobb terhet csinálva, és a szárnyakat levagdalva.

Most megint ott tartunk, hogy már egységesen szándékozunk a parlament elé vonulni, hogy értésére adjuk az Orbánnak és bandájának: NEM! Nem megyünk a helyes irányba!.. sőt! a lehető leggyorsabban, és a katasztrófa felé terelnek mindannyiunkat... Nem lehet ezt szó nélkül tűrni, elnézni nekik!

Ha én Rózsa lettem volna, akkor ezen rugóztam volna - amíg el nem zavar a fideszegypárti kormány, vagy be nem látja, hogy igaza(m) van:

Legfontosabb javaslataik közül a Bölcsek Tanácsa tagja egyebek mellett a pedagógusképzés sürgős és teljes átalakítását, a minőségi, teljesítményarányos pedagógusfizetések bevezetését, valamint a szakfelügyeleti rendszer bevezetését említette. A professzor kitért az oktatásirányítás kiszámíthatóságának és a tanári adminisztráció csökkentésének jelentőségére is. Egy felmérés eredményét ismertetve azt hangsúlyozta: már azzal is nagy tehertől szabadulna meg az oktatás, ha a pedagógusok kiszámíthatóbb rendszerben, kevesebb adminisztrációs kötelezettséggel dolgozhatnának. Ez utóbbi kapcsán úgy fogalmazott: magasan képzett emberek munkájának pazarlása, hogy idejük egy jelentős részében nem tanítással és az órákra való felkészüléssel, hanem adminisztrációval foglalkoznak.

Csermely Péter szerint a Bölcsek Tanácsa javaslatai tíz-húsz év múlva fognak igazi eredményeket hozni. - Nem gyorsaságra, hanem következetességre van inkább szükség ahhoz, hogy a térség leghatékonyabb, de nem legolcsóbb oktatási rendszere legyen a magyar - mondta. A professzor úgy fogalmazott, hogy az oktatás a válságból való kilábalás hosszú távú nemzetstratégiájának olyan eleme, amelybe érdemes beruházni.

1. pedagógusképzés sürgős és teljes átalakítását kezdtem volna meg azzal, hogy az idénre vissza is álltak volna a két-három szakos tanárképzők
2. a szakfelügyeleti rendszer bevezetését már tavaly megszerveztem volna, és idén január egytől a semmit nem csináló pedagógiai intézetekben fel is álltak volna ezek az ellenőrző teamek azokból a min. 20év gyakorlattal bíró és régi jó pedagógusokból, akik amúgy munka nélkül tengődnének és kihasználatlanul
3. oktatásirányítás kiszámíthatóságának és a tanári adminisztráció csökkentésének jelentőségére való tekintettel - egy pillanatig nem törődtem volna a használatban lévő tantervekben való kotorászással, viszont a helyi programok megfelelőségét vizsgáltattam volna a szakfelügyeletek egy-egy emberével településenként, körzetenként és idénre már totális képem lenne arról, hogy vannak-e iskolák ahol bibi van, és melyek a követésre méltóak, és hol kelne el némi segítség - vagyis nem beszélnék még mindig hülyeségeket a mai magyar iskolai viszonyokról.
4. Mivel valóban - nagy tehertől szabadulna meg az oktatás, ha a pedagógusok kiszámíthatóbb rendszerben, kevesebb adminisztrációs kötelezettséggel dolgozhatnának, ezért egyetlen rendeletben kimondtam volna, hogy a tanár - heti tanórán tölthető - óraszáma nem lehet több 25 óránál, azaz napi 5 óra megtartása a maximum, amelyen túl helyettesítést sem láthat el, de egy pedagógusnak a heti 20 órát kötelezően ugyanabban az intézményben kell levezetnie. Ez magyarul annyit tesz, hogy nincsenek többé óraadók, akik semmi felelősséggel száguldoznak leginkább csak az iskolák között, és csak rontanak a gyerekek közötti feltűnésükkel, majd azonnali eltűnésükkel az intézmény területéről. (ez óriási gondok kialakulását segítette elő) Ez azt is jelentené, hogy a frissen végzett és tapasztalat nélküli "kezdők" sem tarthatnak önállóan órákat, hanem az ő feladatuk lenne "felügyelni" a helyettesítési órákat (ismerkedjenek csak a nebulókkal, de ne ronthassanak rajtuk!) valamint asszisztensi feladatokat végeznének szakvezetőik mellett (megismerhetnék a tananyagot legalább, mert azt egy oklevél sem biztosítja számukra!) . Végül az adminisztrációt is rájuk bíznám, hogy időben leléphessen a pályáról...
5. az oktatás a válságból való kilábalás hosszú távú nemzetstratégiájának olyan eleme, amelybe érdemes beruházni. - ha én volnék a Rózsa, akkor most körülbelül ott tartanék a stratégiámmal, hogy:

• Szakfelügyelet működne minden iskolában (nem a semmiért tartanánk fenn a pedagógiai központokat!) - munkája lenne x tapasztalt tanárnak, viszont mára nem lenne egy sem, aki a nyári szünet miatt nevezi magát "pedagógusnak".
• X darab tanárképző működne az országban, ahol valóban oktatásra-nevelésre képeznék a hallgatókat kizárólagosan nappali képzésben, és olyan oktatók segedelmével, akik személyiségükkel eddigi gyakorlati munkájukkal példát is tudnak nyújtani a leendő tanárok számára (még élnek ilyenek!).
• Minden oktató kellően pihent, kedves és lelkes állapotban van, felkészültséggel és vidáman járnak a gyerekek közé, akik példaképet és segítő szándékot látnak bennük.
• Egyetlen - nem odavaló - rossz példa sem rontja a sulikban a levegőt... (szakfelügyelet kiszórta, eltanácsolta, más életpályára javasolta őket)
• Az önkormányzatok kezében van az intézmények állapotának felmérése, amely alapján tervezhető a felújítás, a korszerűsítés, a karbantartás, a tárgyi és személyi feltételek alakításához szükséges minden tudás.
• Anyagi vonzatát tekintve: átcsoportosulna a "fizetés" - a nem odavalókét az kapná, aki tényleg pályára való, a pedagógiai intézetekben kicsit dolgoznának is a pénzükért, és eddig csak a szakfelügyelők bérét kellett volna előteremteni - de egyúttal a munkanélküli segélyeket megspóroltam volna és növeltem volna a járulékfizetéseket, az adókat a büdzsé felé (a felemelkedés érdekében). Szintén rengeteget spóroltam volna azon, hogy nem utazgatok mindenfelé, és nem írok hatszázszor "koncepciót" ami a kutyának sem kell. Nem fizettem volna egy kanyi garast sem a léhűtőknek ott a minisztériumi semmit tevésért. Szintén nem herdáltam volna el százmilliókat interaktív táblákra oda, ahol még írni és olvasni sem tud a szakiskolás fiatal! - és ezer helyen spóroltam volna azok javára, ahova érdemben kell a lóvé - például minél nehezebben kezelhető tanulókról van szó, annál kisebb osztálylétszámokban oktatnának... ahol nincs tornaterem - oda építtetnék, ahol rohad a fal - azt újíttatnám fel és nem saját mellemet szilikonoztatnám ki, csak mert államtitkárrá lettem... holmi fideszcelebbé.

Ha én Rózsa volnék - gondolkodnék! S ha látnám, hogy ez bűnnek számít, akkor azonnal lelépnék...