- röviden az, hogy NINCS... megszűnt létezni, mint nemzeti és mint sport is. Helyette van 9-10 oldalnyi külföld labdarúgása (csipetnyi megmondom a magamét), 6-7 oldal sportmix (evőkanálnyi pornóhirdetés - mert az aztán való oda!) és sportfogadás.

Mi a baj mégis?

Mondjuk az ... ahogy a lap megjeleníteni képes az álcázott képet  a nemzeti sporttal kapcsolatosan. Mert igazából nem is a lappal van a legnagyobb bajom, hanem azzal, ahogyan tálalja a nagy semmit: hogy nincs igény az egészséges életmódra, nincs igény a színvonalas versenyeztetésre, és nincs szándék sem - akár a tömegsport lehetőségeit figyelem, akár a versenyszerű sportolást és annak eredményeit nézem... nem látom a támogatást, nem érzem az akaratot, hogy a kormány és a szakágak vezetői kicsit is koncentrálnának a problémák feloldására. Nem... nem koncentrálnak ezek semmire, a saját zsebükön kívül és azon kívül, hogy jól megéljenek a csapatok mellett, vagy éppen belőlük, netán a pénzmosás segedelmével.

Nemzeti Sport: Debrecenben külföldiekkel is tárgyalnak

- ez most nem a foci - arra majd adja az államfőfőfőfő a tömérdek zsét, a szintén általa meghirdetett nagy adósságcsata kellős közepén, ide jut - a sulikban a tanárok fizetésére meg nem! Ez tehát a kézilabda, ahol a csajok hátán nagymagyarországnak és rovásírásnak kell lennie, mert.... kell , ha a pénzember azt akarja.

" – Én nem vagyok híve a problémák szőnyeg alá söprésének, de ami mostanában nálunk történt, az már a másik véglet, talán túlreagáltam például Bulath Anita esetét. Ám rosszulesett, hogy ő, aki korábban a kispadról, sérülten is űzte-hajtotta a társait, most egy munkanapján ment el aláírni egy másik csapathoz, és még a pólójukat is felvette. Érzelmileg érintett meg a dolog, mert nekem nagyon fontosak a jelképek. Szerintem ez erkölcsi kérdés.

– Létezik ilyesmi a profi sportban? "

- no hát ez az! Erkölcsi kérdés, hogy mi létezik a mai magyar - profinak hazudott - sportban? Mert Gellén úr politikai hitvallása alapján létezik bármi, amire adja a lóvéját... az van a csapatnál. Például rovásírás és etc. ... mivel a pénz beszél, és nem a sportági szakszövetség, ami úgy van, hogy semmi beleszólása nincs sem a bajnokság kiírásának nemzeti jellegébe, sem pedig a sportolók és egyesületük közötti szerződések megkötésében, annak betartásában, netán a törvénytelenségek kiküszöbölésében. Ez például erkölcsi kérdés is, hogy szabályozott-e bármi is a magyar sportélet résztvevői között, vagy az van sokkal inkább, amit a szponzorok maguknak kialakítanak? (utóbbi - tehát nemzeti sport nyema)

Így aztán minden további nélkül fizetik az egyesületek a külföldi játékosok lakhatását, közlekedését és bérét jóval nagyobb összegekben, mint a magyar gyerekekét ugyanazoknál a csapatoknál... ha egyáltalán fizetik. ?

Mert a kommunikációval és így a  köztudattal ellentétben, ma Magyarországon nem kifizetődő élsportolónak lenni, hanem sokkal inkább ráfizetés!

Állítólagosan - kiemelt sportág a kézilabda... ehhez képest egy Dunaferr, ahol csodálatos módon valósította meg Imre Vilmos és csapata az utánpótlás kinevelését, és hozott létre egy olyan csapatot, amely felnőttként az NBI dobogójának biztos várományosa lett és a mai válogatott java is onnan került ki... szóval ez a Dunaferr egy szezon alatt eltűnhet a süllyesztőben - mindazzal a munkával együtt, amit az rengeteg ember beletett... és cserébe nem kapott semmit, mint útilaput, hogy kössön valamit a talpára, ha talpon akarna maradni profizmusa ellenére is (hja kérem, ez magyar profizmus... itt éhen lehet halni a tehetségből és a tisztességes munkából)

És ma hol leledzik az edző, és hol a játékosok, akik14-15 éves koruk óta naponta kétszer az edzéseken, és szinte minden hétvégén a meccseken emberfeletti teljesítményt produkáltak (a nemzeti sportban)? Elárulom: szana-szét leledzenek. Egy része egyenesen külföldre menekült a hazai állapotok elől (nem azért mert utálják a hazájukat! még Nagy Laci sem utálja... hanem mert nem tartanak rájuk igényt profi szinten a hazai szakszövetségek és vezetőik), a másik része még jó kezekben, hisz a válogatottság miatt némileg figyelik őket (fentről az atyaúristen közeléből). Ám a többi, aki csak ráfizetett az utóbbi évek nemzeti sportjának "profizmusára"... nos, a többiek - több havi fizetési hátralékkal az üres zsebükben - kiszolgáltatott és megalázó helyzetben senyvednek szerte az országban... és egyetlen fórumuk nincs, ahol segítő kezekre lelhetnének. NINCS sportolói érdekvédelem, nincs rendezve sehol a sportolói szerződés - van ahol inkább nem is írnak - nincs a játékosok előtt cél kitűzve, nincs jövőképük, nincs elismerésben részük, de rendes felkészítésben sem! Ez kérem a színvonal romlásának elsődleges oka: akar itt valaki sportoló nemzetet?

Akar itt valaki eredményeket? Vannak itt elvárások egy-egy csapat jövőjével szemben? Vannak itt edzéstervek és hozzá passzoló költségvetése az egyesületeknek? - aligha.

" De én sosem voltam sportvezető, amit most csinálok, azt sosem gyakoroltam. Sokszor simulékonyabbnak kellene lennem, ám rengetegszer érzelmi alapon döntök. Pedig inkább hátra kellene lépnem az első vonalbeli harcból, ahová szegény Baranyai Tóni, a szakosztályvezetőnk halála óta kerültem. Biztosan előrébb tartanánk a szerződéshosszabbításokkal, ha még köztünk lenne, mert ő afféle villámhárítóként működött köztem és a csapat között, nagyon értett a játékosok nyelvén. Szeretnénk is a közeljövőben egy szakemberre bízni ezt a feladatot. De már most is folyamatosan tárgyalunk olyan játékosokkal, akiket szeretnénk megszerezni.

– Külföldiekkel is?

– Igen, hadd örömködjenek a többi csapat szurkolói az interneten."

- ugye? Itt van egy ember, aki saját maga is bevallja, hogy olyasmibe ütögeti az orrát, amihez nem ért - viszont nála a zsé, és így hogy a pénz beszél, a kutya pedig ugat? Hát kérem, nagy baj van a magyar sportban! Annyira nagy, hogy lassan végünk is lesz, ha sürgősen nem jönnek elő a sportot és nem a pénzmosást , meg az ingyen élést szerető vezetők, no meg szakmához értő és azért lelkesedni tudó profik. Mert nem úgy van az, hogy profi ellátás csak a külföldi játékosnak jár, a hazai meg szakadjon meg ingyen, és fizessen ő maga, hogy ha játszani akar, vagy legyen minimálisan is egy szponzor a családban, aki majd elegyengeti a sportbéli sikerek felé a csemete útját...

És van itt más is... a kiemelt sportágban. Ez a barátság kupa néven futó valami, hogy nálunk játszhat bajnokságot a szlovák csapat is. Jó volna ez mindenkinek, ha - jó volna.

De nem jó. Amíg a Nemzeti Sport így tudósít:

"

Férfi kézilabda: a Tatran Presov 42 gólt lőtt a PLER-nek

A férfi kézilabda Barátság-kupa keretében a szlovák Tatran Presov a Lőrinci Sportcsarnokban alaposan megszórta vendéglátóját, a PLER-t.

Hát ez az én bajom - többek között: mert hogy a sport(?) újságírónak ez jött ki a tollából? az semmi mást nem bizonyít, mint azt , hogy tutira nem volt ott a meccsen, és még azt is jelenti, hogy a szlovák csapatnak szurkolt volna, ha ott is leledzett volna.

Mert ez kérem a nemzeti sportra jellemző manapság:

1.leszarni a valódi történéseket, és úgy adni hírt róla, hogy nem is látjuk, nem is tudjuk mi van a pályán, és annak közelében - életszerűen!

2.leszarni a magyar sportolók valódi helyzetét, és úgy vezetni egyesületeket, hogy abban csak a magyar sportolónak ne lehessen alkalma egzisztencia teremtésére és sikerélmény szerzésére, azaz manapság sportoló rabszolgák vannak újra?

3.leszarni a sport emberformáló erejét és lealázni azt - a pénz embert lealacsonyító hatásával, mert mennyivel "szebb" VIP szektorban pöffeszkedni tele zsebbel, mint a pályán megszakadni éhes gyomorral...

4.leszarni a nemzeti öntudat valódi nevelési lehetőségét a sport által - ellenben a piaci érdekeltségek, és a politikai handabandázás piedesztálra emelése során lehet soviniszta szurkolótáborokat létrehozni, és égni miattuk a világ előtt...

-csakhogy,  ez mind szégyen a nemzetre nézve, és teljességgel önsorsrontó tendenciái máris  látszanak...

Hatalmas igény van a sportolás tekintélyének visszaszerzésére, mint olyan valamire, ami felemelni képes, biztonságot és öntudatot ad nemcsak versenyzőnek, de szurkolónak egyaránt! - nincs még messze márc. 15.... de aktuális lenne egy pont átírása: magyar sportolóinkat ne vigyék külföldre! A külföldi sportolókat pedig ne becsüljük többre! (egyáltalán, mi a francnak kell más országok fiainak lányainak játszania magyar csapatainkban? - ki találta ki ezt a baromságot? és miért nem lehet leszokni erről? - még mindig más tollával szeret a magyar sportvezetés ékeskedni? )

Sportot nem lehet ledumálni... kár is ezzel kísérletezzenek tovább az ország vezetői ill. kompetens személyei.

(mind a kettő mélységesen szégyellje magát! Valamikori sportolók...?! - no NEM ilyenekre vágyunk, az biztos!)