Annyit morfondíroztam már ezen. Miért jó az államnak, ha lakossága egyre csak szegényedik? Miért nem sikított, amikor látta, hogy mindenki hitelekért kuncsorog, és mindenkit hitelfelvételre akarnak a bankok rábeszélni? Hol voltak a szakemberek - és ma hova tűntek el - hogy szépen elmagyarázzák a köznapi embernek, hogy nem gyógyszereken kell élnie, és nem utólag kell kifizetnie azt, amit ma meggondolatlanul magáévá akar tenni? Miért nem számoltak előre a politikusok, lépéseik lehetséges következményeivel? Hogyan juthatott el idáig a fidesz, hogy szavakkal kormányoz, hazugságokat terjeszt, és nyomorba képes dönteni a lakosság 80%-át is, ha nem vigyázunk eléggé?
És az istennek sem akarják, hogy gazdagok legyünk! Miért? - mert ...
...és akkor találtam megint egy okos embert, aki eléggé jó is, és még gazdag is (Gazdag László írása)
TÉVHITEK a magyar államadósságról
(A lusták vagy sietősek kedvéért szemezgetek a hosszabb írásból), jó? :)
Miként jött létre a mai (2011. évi) 20 ezermilliárd forintnyi államadósság, kik ezért a felelősök, miként lehetne ezt az elviselhetőség szintjére csökkenteni?
1. ...mi volt a Kádár-rendszer relatíve magas jólétének (gulyáskommunizmus, fridzsiderszocializmus, a láger legvidámabb barakkja) valós anyagi alapja? A válasz egyértelmű: az 1968-as reform után általánossá váló önkizsákmányoló életmód. A reform felszabadította az egyéni és a csoportérdek hatalmas hajtóerőit. Háztáji gazdaság és melléküzemág a termelőszövetkezetben, gmk (gazdasági munkaközösség) az iparban, másodállás, házépítés kalákában, stb. Ekkor költözött át a magyar falu a vályogházból a kétszintes téglaházba, a kiskertben, maszek szőlőben, a hétvégi nyaraló körül mindenki kapált, kaszált, stb., ebből lett autó, tv, mélyhűtő vagy éppen drága kripta, ha már kifogyott a fantázia. Ezért az önkizsákmányoló életmódért fizet ma az 50-es, 60-asok nemzedéke a katasztrofális halálozási és egészségügyi mutatókkal. Ez a nemzedék évtizedeken át nem ismerte a nyaralás, szabadság, szabad szombat és vasárnap fogalmát, mert dolgozott a szabadidejében is.
2. ...cáfolható a Kádár-korszak életszínvonal-politikájának és az eladósodásnak a vélt összefüggése. 1970-ben nagyjából félmilliárd dollár volt az ország nyugati adósságállománya. Az 1970-es évek első felében (nagyjából tehát 1975-ig) összesen 3,8 milliárd dollár hitelt folyósítottak számunkra a nyugati kormányok, vagyis ezek kormányhitelek voltak, és nem közvetlen bankhitelek, mégpedig célhitelek, vagyis konkrét beruházásokra adták. Eszük ágában sem lett volna fogyasztásra hitelt folyósítani saját polgáraik adófizetői pénzéből.
A fölvett 3,8 milliárd dollár nagy része rossz beruházásra, az elavult gazdaságszerkezet megőrzésére lett fordítva: a kohászat, a textilipar rekonstrukciója, az olajválság után a szénbányászat újraindítására, bővítésére.
3. 1980-tól kezdve megszűnt a kormányhitel-felvételi lehetőség, hiszen épp elég bajban voltak a nyugati kormányok az olajválság miatt, ekkortól a Világbanktól kaptunk hiteleket, de ugyancsak beruházásokra, és nem fogyasztásra. A Világbank nem is adhatott volna fogyasztásra kölcsönt. Mire költöttük a világbanki hiteleket a nyolcvanas években? Nos, liászprogramra, eocénprogramra, Bős-Nagymarosra, stb., vagyis megint az elavult gazdaságszerkezet konzerválására: a túlzottan energiaigényes gazdaság hazai, drága energetikai bázisának kiépítésére.
4. Értelmetlen osztogatásról beszélni
Innentől kezdve mi értelme van a „lakossági túlfogyasztásra”, az „osztogató kormányokra”, a Medgyessy-kormány 100 napos programjára mutogatni? Még egy megjegyzés: az 50 %-os közalkalmazotti béremelés után megállt, sőt visszafordult egy pár évre az orvosok, ápolónők, mérnökök, stb. külföldre áramlása, illetve pályaelhagyása. E nélkül az egészségügy már összeomlott volna az orvos- és nővérhiány miatt. (Most persze megint közel járunk ehhez…)
A béremelések után megnő a költségvetés áfa- és szja-bevétele, a nyugdíjalap bevétele, valamint nő a lakossági megtakarítás, ami a bankokon keresztül beruházási forrás. Ezért alapvető tévedés a bérnövekményt, ezen belül akár a közalkalmazotti bérnövekményt is, teljes egészében „költségként”, pluszkiadásként kezelni. A jelentős része a bérnövekménynek visszaforog a költségvetésbe, illetve a gazdaságba.
Friedman alapszabálya: a pénzkiáramlásnak szorosan kell kapcsolódnia a GDP alakulásához, és a bérjövedelmeken keresztül kell megvalósulnia, nem közvetlenül a vállalkozói oldalon keresztül, pl. adócsökkentés révén.
Szóval, ne jöjjön nekem a hülye kormány az ő marhaságaival! És engedje meg a népnek, hogy élhető bérezésben részesüljön... csak mert arra van a jövő - emerre meg... amerre taszigálnak bennünket: a halál, de előbb egy kis felkelés.
