Igen, lehet azonnal asszociálni a polgári körökre és a polgári határokra. Mondhatnám úgy is, hogy komoly párhuzamot látok a két szó között: elég alpáriak ezek a polgári körök, illetve elég alpári határokat von a polgárinak csúfolt kormány a polgárai köré. Igen! Első sorban és végső soron a polgárokat érintő törvényeivel egyszerre le is zárja a magyar emberek határait oly piciny területre, hogy az már életellenesen pirinyó lehetőségeket hagy számunkra.

Mivel is kezdjem?

Talán a legutóbbi szóbeszéddel, amiből nagyon remélem, hogy semmi nem lesz:a külhoni magyarok szavazati jogával? A részükről igényelt állampolgári jogosultságokkal? Miközben idehaza alapvető jogainkban korlátozó rendeletek születnek: segélyért való munka, egyenlőtlen bérezés, semmi beleszólási lehetőség a parlamenti munkába, érdekképviseleteink megcsorbítása, a szólás szabadságának - de legfőképp a véleményalkotás jogának korlátozása, az alpári stílusú tájékoztatás, és a kézi vezérelt kormányzás? ... és mi minden még, ami egy ember számára követhetetlen is.

Érdekes módon... mindegyik egy ponthoz kapcsolódik, egyetlen személyhez és az ő határokat nem ismerő alpári gondolkodásához. Ehhez meg Jung kapcsolódik... azaz egyik kérdése: "Ki vagyok én tulajdonképpen?" (ó, bárha Orbán Viktor feltenné magának e kérdést!)

"Az egyik ember fölényességének s a másik kishitűségének egyetlen közös vonása van: nevezetesen mindketten bizonytalanok saját határaikat illetően. Az egyik mértéktelenül kiterjeszkedik (Orbán), a másik mértéktelenül összehúzza magát (a polgár). Individuális határaik valahogy elmosódnak. (Orbáné úgy, hogy azt hiszi ő maga Magyarország)

De mivel mindkettő meghaladja az emberi mértékeket, az egyik emitt, a másik amott (és közöttük a mérhetetlen űr tátong - átjáró nélkül), így valahogy "emberfölöttiek", s ezért képletesen szólva "istenszerűek". Ha nem akarjuk ezt a metafórát használni, javasolnám, hogy mondjunk pszichikai inflációt (és én nagyon elfogadom ezt a javaslatát, mert az van: elviselhetetlen mértékű pszichikai infláció köszöntött Magyarországra).

Ez a fogalom szerintem annyival is megfelelőbb, minthogy a kérdéses állapot a személyiségnek az individuális határokat átlépő kiterjesztését jelenti (Orbán például belébújik még a bugyogómba is, ott csöpög a csapokból, s mint a polip tapad mindenhova, habzsolva ragad magához mindent, amit csak elér), egyszóval felfuvalkodottságot. Ilyen állapotban az ember (vagyis Orbán) akkora teret tölt be, amekkorát normális viszonyok között nem tudna kitölteni.

Ezt csak úgy teheti meg, hogy olyan tartalmakat (alpárit) és tulajdonságokat (alpárit) sajátít el, amelyeknek önmagukban létezőkként határainkon kívül kellene esniük (leszakadhatna már rólunk vissza önmagába).

Ami pedig rajtunk kívül van, az vagy valaki másé, vagy mindenkié, vagy senkié."

Ez utóbbi mondatát nagyon meg kellene fogadnunk - mindenkinek. Fő problémáinkat ugyanis ebben látom: Jelen kormányunk - magán kívül van (nem normális). Senki más érdekeit nem látja, viszont mindenkit szolgájának tekint - miközben önnön feladatait nem ismeri fel. Alpári köreiből, alpári polgáraiból és alpári stílusából képtelen kivetkőzni - maradt ami volt, fidesz pártkatonaság, amely csak parancsok teljesítésére jó.

Csakhogy! Bár számukra nem létezünk... mi mégis csak vagyunk. Lenni is akarunk! Méghozzá úgy, hogy saját képességeinkkel tudjunk élni... ahhoz viszont jövőkép kell és nem elnyomás. Ezért megyek én el holnap - Orbánra nemet mondani. Mert egész egyszerűen nem őt érdemeljük meg. Sőt! Ő maga - számunkra - bizonyítottan nem a megfelelő ember ahhoz, hogy saját életünket biztonságban tudhassuk - ellenkezőleg!

végül megint Jung következik, hogy segítsen nekünk kisembereknek:

"A személyiség elérése nem kevesebbet tartalmaz, mint egy különleges egyedi lény teljességének a lehető legjobb kibontakozását."

Igen! Te is, Mások is, és Én is egy különleges egyedi (megismételhetetlen és pótolhatatlan) lény vagyunk. Akiknek tiltakozniuk kell minden ellen, aki illetve ami ebben meg akar akadályozni bennünket.

(márpedig Orbán egyenesen és pofátlan módon ezt teszi velünk: alpári módon telepszik rá az életünkre, és szorítja le határainkat az ő kizárólagos kénye-kedve szerint)