De most nem azért, mert töke van a menyasszonynak... azon már túl vagyunk. Nem botránkozunk meg rajta, ha a házaspárnak négy golyója van.

Amin meg kell botránkoznunk, az maga a násznép, amely asszisztál hozzájuk. Úgy vesz részt a frigyben, hogy amíg az egyik a másik irányba akar közlekedni, addig a másik az egyikbe és kizárólag a hatalomban jutnak egyezségre. Így aztán eljutottunk odáig, hogy nincs mától ellenzék, nincs kiút sem a frigyből - pedig már válni kéne, a szarnak a májtól elfelé.

Én javasolnám is, hogy a jelenlegi kormány  húzzon el Kötcsére - önkritikát gyakorolni. (és maradjanak ott örökre) Nézzenek szembe saját magukkal és mindazzal, amit eleddig a hatalomban tettek. Tegyék ki az asztalra az elért eredményeiket és nézzék meg azt figyelmesen: mert meglátják majd, hogy nincs ott semmi. Semmi ami a pozitív tartományban helyezkedne el. Semmi, ami hasonlítana egy kicsit is ahhoz, amit csak egy évvel korábban is kifundáltak - a násznép felé. A saját hálószoba titkokat ugyanis nem ismerjük, oda nem engedtek bennünket, és nem is igen érdekli a normális embert, hogy mi történik az azonos neműek között, ha egymást tapogatni támad kedvük.

Csakhogy! Amíg a politikai házastársak évekig élik mézesheteiket, addig az ő hozzátartozóik a mindennapjaikat élik meg egyre nehezebben. Mi ugyanis annyit látunk az egészből, hogy míg korábban az egyik szekerét - a másik nem engedte sehova, addig ma - a másik szekerét szinte tolja az egyik... hogy lehetséges ez? Csakis úgy , hogy átalakították azt a szekeret: manapság mindent a kormány mozgat - ezért nem is halad a szekér, pedig tolja az a másik... Ám a kormány adagolja a benzint, a kormánytól függ az olajszint, a kormány mossa a szélvédőt, az fújja a meleget és nem a motor hajtja meg a kereket, hanem a kormány. Mindent a kormány csinál - minden a kormányhoz van kötve, minden a kormányon múlik. A járgány pedig remeg, püffög - dudál (a kormány), a környék belefulladt a kipufogó gázába, a násznép gázálarcban menekül - ki merre lát.

A talaj, az alapok, amin a szekér egy helyben csühög és kapar - egyre csak málik, szakadozik, kerék már nem is látszik, annyira beásta magát maga alá, lassan eltemetődik... ki nem vergődik soha. Mi meg nézzük... látjuk, hogy mi lesz a vége, hogyan ássa be magát a szekér a föld alá. Ember nem mozdul, hogy megakadályozza - nem is tehetné, hiszen automatikusan felel minden egyes programért a kormány, annak feje és kiagyalója időnként elrepül az olyankor önjáróvá váló szekérből és mesél... mesél a terveiről Amerikának, ami a hibbant agyában megfogant és vissza-visszatér, hogy lássa az ő szeretett gépezetét nem működni, csak zörögni. Olyankor feláll a bakra és elréved önmaga dicsőségén. És azt hiszi, hogy a környező dombokra menekült emberek mind az ő hívei... akik azért másztak oda fel, hogy őt láthassák és éljenezhessék.

Pedig csak a mélyből áradó bűz és a közelgő robbanás veszélye elől kapaszkodtak magasabbra, mint vezérük... és az ő szétesni készülő szerkezete.