Régen volt az a bizonyos cserépszavazás divatban, hogy a polgár felírta egy cserépdarabra annak a nevét, akit nem kívánatosnak tartott a polisz vezetésében... Mai megfelelőjének tartom én azokat a szavazósdi játékokat (sajnos csak játék és nem halálosan komoly), amik egyre terjednek a net oldalain: adott lehetőség közül válaszd a kedvedre valót - majd nézheted, hogy milyen arányban egyezik a véleményed másokéval. Röviden ennyi - de azért mindig van benne valami, ami túlmutat a játékon...
Ha nekem lenne címezve a következő - én bizony keményen elgondolkodnék magamon: lehetséges, hogy nem a megfelelő helyen ülök? (motorozom?)
Szavazás
A két kiemelt lehetőségre gondolok...
Én valószínűleg kötél után nyúlnék (hogy magamat kössem fel rá), ha egyetlen ember nem volna, aki feltételezné rólam, hogy minden esetben körültekintően járok el feladatom ellátása közben.
Én valószínűleg a vonat elé vetném magam, ha minden negyedik válaszadó azt feltételezné rólam, hogy csak egy báb vagyok a Magyar Köztársaság élén.
- jujj! Nagyon ciki!
Vajon a szégyenérzet nem mindenkinek sajátsága? Mert most már illene, hogy mocorogjon Schmitt Pálban valami hasonló érzés - de legalább intelligencia lenne benne annyi, hogy elgondolkodjon azon, helyesen cselekszik-e és való-e neki az a megbízatás, amely teherként nehezedik egy ilyen pozíciót bitorló ember (ember! és nem droid) vállán?
