Eljutottunk hát ide - az erkölcstelenség meghozza gyümölcsét, és kész! Mondá az úr egyik alattvalója, oszt jónapot! Törvényalkotó kormányunk jelszavával immáron minden megengedett - Hajrá magyarok!

Persze nem mindenkinek érthető ez, ami manapság folyik a parlamentben... a legnagyobb egyetértésben. Soha nem is fordult még olyan elő, hogy egy országházban teljes lett volna az azonosság... hisz nem arra való az! Sokkal inkább való a mindenki mindenki ellen érvelés. És... a minta ragadóssá vált; nem érdemes utcára menni, vásárolni, munkára áhítozni, buszra szállni, válogatottá lenni és a többi... Egyetlen dolgot érdemes csinálni ma, Magyarországon: a morál legkisebb jele nélkül - leugatni mindent és mindenkit. Hát sajna egyetértést kizárólag ebben tapasztalok.

" Nem arról van-e szó, hogy a Fidesz mélyen amorális nyelvi és politikai kultúrája ennek a társadalomnak, „a zembereknek” a lenézésén alapszik? Nem azért beszélnek-e így a Fidesz politikusai, mert meg vannak győződve, „ezek” csak ezt a nyelvet értik? De bizony ezért (is) – na meg természetesen hatalmi arroganciából."

Egy piciri ellent sem tudnék felhozni Niedermüller Péter szavaival szemben... teljesen igazat adok Neki. Mert valóban az általános lenézésről lehet szó, no meg az arroganciáról - egyetértés tehát abban van, hogy nem lehet soha senkivel egyetérteni, mert....

Mert zsigerből jön a másik ember lenézése - valamiért, bármiért. Zsigerből jön az, hogy magát csakis úgy képes az ilyen alak megvalósítani, ha mindenki más fölébe helyezi magát, a saját kis szűk világát. Így fordulhat az elő, hogy a kormány semmibe veszi az Alkotmányos rendjét az országnak (lenézi azt), és helyette a sajátját erőszakolja ránk.

Így tehette meg Lázár, hogy szégyentáblát tett közszemlére, bizonyítva azt, hogy mennyire megveti azokat az embereket, akik őt meg sem képesek közelíteni, nem hogy versenyhelyzetbe kerülhetnének egymással.

Csakis íly módon történhet meg, hogy a pedagógusok bérét soha nem emelik úgy, ahogyan az elvárások nőnek velük szemben... egyenesen semmibe veszik azt a munkát, azt a folyamatot, amelynek köszönhetően felnevelődik egy-egy gyermek és válik valamilyen felnőtté (magát a folyamatot veszik semmibe és vele együtt a gyermeket, a szülőt és a dolgozó pedagógust). Bezzeg a politikus (volt) pedagógus... (ah! a legocsmányabb fajta - ámde megbecsült épp ezért) Ha pedig a pedagógusnak van kuss leginkább... akkor vajon mit várhat el tőle a kiszolgáltatott gyerek, a tehetetlen szülő? De legfőképp a társadalom és az ő álcázott gazdasága? Miből termelődjön ki valami szuper erőforrás, amikor a leglepusztultabb intézménye magyarhonnak mindig az iskola, az óvoda ahova először beteszi a lábát szerncsétlen emberfia, hogy s z o c i a l i z á l ó d j o n. ! Mitől lenne ez a nemzet egységes, ha épp a közösséggé formálódás lehetőségét vetik meg ilyen magas szinten?

Csoda-e hogy igénytelen környezetben igénytelenséget tanul az ember? Csoda-e ha tehetetlenségét nem képes még csak kifejezésre juttatni sem a törvényesített erkölcstelenségek láttán? Csoda-e, ha maradék ösztönét az életbenmaradásra fordítja és azt üvöltve teszi az utcán, a parkban, a boltban, vagy a munkaügyi hivatalban?

Nem, nem csoda ez kérem, hanem egyenes következménye mindannak, amit magunk körül tapasztalni vagyunk kénytelenek. Amikor azt tapasztaljuk, hogy a kormány ígéretei mind hamisak voltak - rájövünk, hogy átvertek bennünket és üvöltünk. Amikor azt látjuk, hogy a bérpapíron kevesebbet kapunk, mint ennek előtte - akkor üvöltjük le a környezetünk fejét. Amikor a képembe tolja a média, hogy hány milliárd a hiány és ezzel együtt azt is, hogy hány milliárdot kaszál a politikai éra... akkor minimálisan is kést szeretnénk belévágni az első feltűnő képviselőbe. És amikor az ilyen állapotban lévő mikrogazdaságomba meghozza a posta a smittpali meg az orbánvidó levelét, benne a csekkel, hogy adakozzak a kolontári katasztrófa áldozatai javára, majd pedig sajnálkozzam a lázár gyereken, mert őt szokták végkielégíteni, ha véletlen lejár a mandátuma..... nos, ilyenkor ... én egyenesen népfelkelést indulnék szervezni a tömény pofátlanságok eltörlésére és azok kiagyalóinak eltakarítására. Mert ez a legmérgezőbb szemétlerakat, amit valaha láttam rövidke életem során... ez a valami, amit kormánynak és parlamentnek mernek hívni.... ez nem több, mint a legocsmányabb módon - egy egész országot lenézni képes, pökhendi trágyadomb a Duna partján.

Olyan trágya ez, ami régóta erjed - a sehova nem jókat gyűjtötte össze a közösség, hogy a legnagyobb nyugalom mellett bűzölöghessenek az ország fölött... és vagányan dolgozhasson mindannyiunk ellen, a mielőbbi elpusztításunk érdekében. És ha nem megyünk eltakarítani őket, elűzni, elrámolni ezt a szemétdombot... akkor ők fognak mindenkit megfertőzni erkölcstelen létükkel. Szóval - szóval kell illetni őket, de legalábbis nagy hanggal és csörömpöléssel (mert csak abból értenek a szép szóból nem , arra nem reagáltak még soha) - olyan síppal, dobbal, nádihegedűvel, billentyűvel, kapával és kaszával és kalapáccsal, minden nemű szerszámmal, amivel szoktunk dolgozni MI! (Én speciel fütyülővel - olyan kifütyülővel...) Mi előtt leradíroznak bennünket- törvényesített erkölcstelenségükkel (szócsatában) - végképp az élhető világ térképéről. Ti nem maradnátok szívesebben? Nekem sokkal jobban tetszik a morális és az erkölcsöt kikényszerítő jogállam, mint az amibe bele akarnak gyömöszölni...