Gondolkodjunk! - még nem illegális. Azért azt megnézném, miként teszik azzá végérvényesen és hivatalosan... - mert hogy próbálkozások vannak rá!

Igen keményen szorítja vissza maga a társadalom, illetve annak vezető rétege az ésszerűséget. Én mindig a globalizációra fogom és vétlen szándéknak nevezem, ami abból a tudatlanságból és képtelenségből fakad, hogy egész egyszerűen túlságosan nagy a világ. Az a világ, amelyről "tudunk", de valójában egyáltalán nem ismerjük, nem ismerheti senki, még ha egész életében földkörüli utazásokon járna is, és jegyzeteket készítene - akkor sem volna képes folyamataiban megfigyelni annak alakulását. Ezért veszem én mindig alapegységnek a nemzetet, az országot és tartom hülyeségnek az EU-t is. Mert minél nagyobb területet vizsgálok, annál kevésbé tudok mélységben is látni... minél távolabbról nézem, annál inkább nincsenek előttem a részletek, de még az összefüggések sem. Tehát látom a nagy semmit.

Mint a szónok, amikor a tömeg előtt beszél. Látja a tömeget magát, de még azt sem tudja hány főből áll a konglomerátum, nem hogy ismerne akár egyetlen individuumot is belőle... legjobb esetben felismerhet belőle valakit. De azért beszél hozzájuk... kommunikál is valamit feléjük tátogtatva a száját, aminek lényege azonban elszáll a tömeg feje felett. Azután szétosztlik a tömeg és a mondandó szeletkéje is másként jelenik meg az első sor, balról harmadik koponyájában, mint a kupac kellős közepén ácsorgó fejében. Tömeg előtt beszélni számomra értelmetlen, de legalábbis alig van kézzel fogható eredménye.

Sokkal inkább van annak eredménye, amit a fülembe mondanak, nekem címeznek, velem olvastatnak el, de legfőképp ami engem érint - személy szerint. Érinthet-e bármi személy szerint úgy, ahogyan azt a tömegnek mondják, szánják? Nem és nem.

Engem rohadtul nem izgat, hogy miként nevezik azt az embert, akinek jobb volna, ha eltakarodna az ország éléről... engem kizárólag az izgat, hogy miért is kellene neki eltakarodnia a nemzet éléről. Mondjuk azért, mert összességében tesz olyasmit, ami egészében is árt a lakosságnak. Árt a gazdaságának, ártalmára van a társadalmának és ártalmas az egyénre is, akik ugyanazon területen (földrajzilag is - de nem csak) populációként élnek együtt. Szabad-e akármelyik vezérnek is úgy irányítani az országban élők sorsát, hogy az az egyének egyéniségét figyelmen kívül hagyja és csak mint tömeget szemléli, amiért (és nem akikért) felelősséget hajlandó vállalni?

NEM... nem szabad. Mert tömegember nincs, csak ostoba népség van. Ostobának nézhető tömeg, polgárság, nép, szavazóbázis ...

Egy ésszerű társadalom tisztában volna azzal az evidenciával, hogy az egyéni jólét biztosításával lehet csak eredményesen működnie. Amíg a populáció tagjai egymást fenyegethetik és fenyegetik is, amíg az egyedek a másik eltiprásával és ellehetetlenítésének igényével lépnek fel - egymás ellen, mindig a másik kárára hajtanak- addig hogyan is foglalkozhatna bárki is a működés megfigyelésével, alakításával, hibáinak kiküszöbölésére teendő intézkedésekkel? Na hogy? SEHOGY - és épp ez van MOST: törvényekkel szabályozzák hogy kit, mikor, hol lehet egyre jobban ellehetetleníteni, miként legyen jogosan eltiporható, megsemmisíthető?

Ezek után jogos a kérdésem, hogy mindez: NORMÁLIS?

Okosságra vall? Ésszerű megfontolásokra? De legalább gondolkodásra utal? Annak a legaprócskább jelére?

"

Tervem szerint, részleteiben is megnézem, hogy miért is ésszerűtlen ez a társadalom, - hátha jó követője leszek azon koponyáknak, akik már kivonták magukat a forgalomból és szándékosan nem hajlandóak a vezényelt, de láthatóan abnormális folyamatokban részt venni. Csak mert az egyetlen helyes magatartásnak látom az ellenállást...