Ma szembesültem valamivel, amivel nem szeretek... és azonnal a nagymamai nagynénim  jutott eszembe: - csak irigy ne legyél soha! Igen, így mondta. És én értettem is belőle.

Csakhogy! a kortárs irigység ma népbetegség. A legkínzóbb kór úgy terjed, mint még más jellembeli vonás soha. Itt van például a munka szeretete - ez kihalni látszik. Vagy vegyük a lelkesedést - ma lenézést kelt másokban. Konzervativizmus? - hagyjuk már, az nem modern! Hála? - hála?! az mi a szar? ... és így tovább. Annyira klasszak vagyunk - lettünk hirtelenjében, hogy aki nem tud valami gennyes és romboló hatást kiváltani (lehetőleg másoknál), az nem is számít valamirevaló - ÉLETRE VALÓ  emberi lénynek, sokkal inkább eltakarítani valónak számít, olyannak akinek nincs is joga a magát életre valónak titulálók környezetében megfordulni.

Pedig!

 https://www.youtube.com/watch?v=6X_ZWNFJPnU&feature=related

Bezzeg!

Bezzeg az életre valók... és olvasom ma, hogy kinek hány helyen van megbizatása? Kinek hány cédulája gyűlt már össze (érdekes! nem fél-) a kopogtatóból. Meg azt, hogy ki beszélhet a sajtótájékoztatón és ki nem, meg azt is, hogy hogy volt, és annak pont az ellenkezőjét. Azt is olvasom, hogy repül a malév ig. és azt is, hogy nem repül, hanem lemond, mert nem bírja a strapát - nem erre számított. És nekem ez utóbbi tetszik, mert ebben van valami, ami értelmes... abban meg, hogy "repül" - van valami kárörvendően irigy. Pont olyan a  hírt leadó hozzáállása, mint ahogyan Orbán és bandája áll hozzá az ország vezetéséhez: repül mindenki, aki nem ő, akik nem ők...

A baj az, hogy semmivel nem másabbak, mint az elődeik voltak, csak ezek annyira irigyek, hogy már szinte mániává alakult náluk a kór. Orbánnál mindenképp, de neki oka is van rá, mert kicsikére nőtt és nem nagyra, mint Gyurcsány. Ebbe aztán bele is őrült azóta, hogy elérte 23 évesen a végső magasságát. Azóta akar mindenben felül kerekedni mindenkin, de legfőképp Gyurcsány Ferencen. És mindenki máson, aki erre az emberre (ősellenségére) emlékezteti. Ez a kiinduló pontja: a méret. Kompenzációra törekedve csak mellékesnek vette be harcába a fidesz-politikát, hogy legyőzze az emeszpét; a kampányait, hogy lejárassa az ellenfelét; a katonáit, hogy tuskóságban verje az ellent; és ígéreteit, hogy ő hazudja a nagyobbakat.

Mert az irigység így működik. Először is eltűnik a józan ész. Másodszor kirekesztődik a környezet figyelmeztető szava. Harmadszor a felerősödő érzés mániává alakul. Negyedszer önigazolásokat keres - és ezt meg is találja az őrült világban, ahol mindenki le akar győzni valakit, aki nálánál magasabb, eredményesebb, vagy csak nem irigy.

A mi baromi nagy történelmi szivattyúnk abban áll, hogy ez a két fazon egy időpontban találkozott a politika ocsmány térfelén, és az isetennek nem veszik tudomásul, hogy a sport, amit űznek - akár halált is okozó testi sértésnek bizonyult (mióta csak a mérkőzésüket elkezdték) a magyar emberek azon felére, akiknek nem tetszik ez a sport, és nem akarnak e harcnak részesei lenni.

Bíró szeretnék lenni , olyan bíró, aki úgy seggbe tudná rúgni e két főkolompost, hogy összes fanjaikkal együtt a Marson túli kisbolygó övezetbe szállnának (repülnének a malévval együtt), ahol mindegyiknek jutna egy-egy saját, különbejáratú, kis krumpli szerű valami, ahonnan soha többé nem közelíthetnének a Föld pályája felé.

... és akkor danolhatnánk megint, hogy " Miénk e föld, erdő, mező. Kalásza, virága nékünk terem..." és nem ezeknek a seggfejeknek! Nagyon - nagyon elegem van az összes irigy jobbikosból, fideszesből, elempésből, emeszpésből, kutyástól jogászostól , scientológusostól, koronástól, nyilastól és Habisostól, fertálymesterestől - mindenestől!