Sokadik éve beszélgetek magammal - egészséges emberként. Nem vagyok sem introvertált, sem mély depresszióban szenvedő, avagy autista hajlamokkal terhelt. Pusztán csak nem érzem, hogy társadalomban élnék. Nem. Sőt!

Leginkább azt tapasztalom, hogy egyén egyén ellen él, mai magyar társadalmunkban. És sír. Mindenki sír, siratja a közösségeket, amelyek elvesztek. Elveszett a családi kötelék, elveszett a házastársi kapcsolat, eltűnt a szülő-gyermek viszony, és lerombolódott a munkatársi kapcsolat minimális formája is. Hosszú és sajnos támogatott folyamatok során kialakult az egocentrikus világkép, ami lehetetlenné teszi, hogy változást idézzenek elő azok, akik értelmüknél, tapasztalataiknál fogva képesek lennének megállítani ezt a háborút, amit mindenki mindenki ellen vívni kényszerül. Igen, még azok is erre kényszerülnek, akik nem vennének ebben részt emberi nagyságuk folytán.

Ha emberi nagyságról beszélek, akkor azt értem alatta, hogy valaki képes az egyéni érdekein túl, a társadalom más tagjainak érdekeit is szem előtt tartani. De arról is beszélni kell, hogy mi lenne az együttes érdek, amelyért érdemes lenne felhagyni az ego kizárólagos kiszolgálásával. Na mi is legyen ez a közös érdek?

Maga az ÉLET - az élet fenntartása az, ami nem országunkban, de egyetemesen is a legégetőbb kérdés. Érdemes (és mindenkinek érdekében áll!) foglalkoznunk ezzel, mert minden jel arra mutat, hogy az univerzum legképtelenebb, legcsodálatosabb szervezettsége, és az annak csúcsára önmagát helyező emberi faj - ha mindezt nem veszi elég komolyan - a pusztulás útjára lép. Vagyis ezen az úton gyalogol - mit gyalogol? - rohan a vég felé.

Fajspecifikusan - teszem hozzá, mert az értelemmel is rendelkező emberi faj azon egyedei vezetik pusztulásba az egész populációt, akik éppen ennek az értelemnek ellene cselekszenek. Azokról beszélek, akik a fajfenntartás elé helyezik önös létfentartó érdekeiket, oly módon, hogy közben a faj egészének létét kockáztatják. Nem rég szedték össze - maguk a gyerekek, hogy melyek azok a feltételek, amelyek szükséges megléte nélkül nincs emberi élet.

- Oxigén nélkül bírjuk a legkevesebb ideig (legyen átlag 1 perc)

- Víz - jó, ha három napig megvagyunk nélküle

- Élelem - állítólag két hétig is kibírták már kivételes esetekben

- Gravitáció - ha csak a mozgás képességét akarjuk megőrizni... valaminek ellent kell álljon a szervrendszer!

- Egészség - "ép testben ép lélek" és ép lélekkel lehet a testet egészségesen működtetni.

Nálam a kör itt zárul be. És hogy a közös érdek mit diktál....? Na, mi azzal megyünk szembe: 1. mindent megtesznek azért (mert én nem!), hogy mérgezzék a vékonyka légkört, felborítsák annak egyensúlyát; 2. Mértéktelenül használják az édesvíz készleteinket (mindannyiunkét), és végül még a mérgező anyagot is minden gondolkodás nélkül - ebbe engedik bele; 3. Génkezelt magokkal rontják a természetadta értékes növényeinket, és abból készítenek élelmiszereket, melyeket oda nem illő anyagiokkal tartósítanak, színeznek - végső soron mérgeznek bennünket; 4. Azt hazudják gyermekeinknek, hogy majd az űrben és egyéb bolygókon (mert a Föld ki nem állhatja az emberi fajt) lesz a jövő, és ezt kizárólag a számítógépek és a TV képernyők előtt ülve lehet elképzelni - azaz már most mozgásképtelen és koordináció nélküli nemzedék álmodozik a semmiről; 5. Mentálisan teljesen beteg emberek irányítanak, hatalmaskodnak a józan ész felett, mert egyéni érdekük ezt a parancsot küldi csökött idegrendszerükön keresztül.

Ezek a csökött idegrendszerű egyének diktálják belétek (mert belém nem!), hogy legyetek önzők, és hazudjatok. Ezek a csökött idegrendszerű és beteges egyének azok, akik felelősek a faj fennmaradási esélyének rombolásáért, mert egyéni mentalitásuk már annyira degenerálódott, hogy képtelenek felfogni az itt leírtak töredékét is. Csak hát..., én hiába tudom mindezt, és Te is hiába érzel ugyanígy...  Ahhoz bizony közel kell kerülnünk egymáshoz, hogy közérdekké válhasson az érdek - az egyéni érdekek ellenében és mégis az egyén érdekében is.

Gyere közelebb!