Az előző poszt után nem mehetek tovább szó nélkül, nem hagy nyugodni ez az össznépi hanyatlás, ami Magyarország társadalmi és gazdasági változásait jellemzi. Az különösen izgat, hogy mennyire trollkodják szét a létező összes figyelmeztető írást, jelzést, hogy "álljon meg a menet, mert töke van a menyasszonynak"...
Ez miatt aztán, nem szabadul meg az olvasó attól, hogy szépen sorjában leadjam én is a saját jelzéseimet. Naná, hogy a rendszerváltás óta eltelt időszak változásait veszem szemügyre, és ajánlom mások szeme ügyébe is, hogy halovány sejtése legyen a kis csipszaroknak is arról, hogy mi minden történt meg közös kis hazánkban, ami a fiatalokat ugyan nem érintette (ettől még érdeklődhetnének a lezajlott valóság iránt!), de annál inkább meghatározta az idősebb korosztályok életét...
1989-1996 - az első hét év, amely lejtőre állította a magyar lakosság nagyobbik részét.
Csak idiótáknál szokás ezt akként letudni, hogy "vesztesekre szükség van ahhoz, hogy nyertesek lehessenek". Ezen idióták ugyanis NEM VERSENYRE keltek azonos feltételek között más versenyben részt venni szándékozókkal, hanem egész egyszerűen ők magukat helyezték előbbre valóaknak - másoknál. A rendszerváltás ugyanis EZT JELENTETTE: senki nem kérdezte meg az embereket arról, hogy akarnak-e másként élni, más gazdasági és politikai rendszerben? Senki nem kérdezett, csak úgy elintézte nekünk a politika azt, ami végső soron is elintézett bennünket ...
Egy laza kis egyéni példával kezdem; Mocsai Lajossal. Az ipse gondolt egy merészet a rendszerváltás szabadságával mit is kéne neki tennie? - hát lelécelt azonnal az országból, hogy Németországban használja - itthon INGYEN - megszerzett tudását, és népes családjával együtt azonnal rendszerváltásba kezdett a TBV LEMGO segedelmével... (érdekesség, hogy 1988-ban is 4. lett a férfi kéziválogatott a szöuli olimpián)
Amíg Mocsai Lajosok egyéni karrierjüket alapozták meg jórészt külföldre rohanva, addig a hazában maradókra a következők vártak - számszerileg :) (adatok innen)
| 1990 | '91 | '92 | '93 | '94 | '95 | 1996 | |
| 63% | 64,9 | 61,4 | 61,1 | 64 | 57,8 | 54,3 | összes államháztartási kiadások GDP %-ban (csökkenés) |
| 34% | 39,3 | 36,2 | 36,8 | 36,7 | 32,7 | 28,3 | Lakossági célú kifizetések (csökkenés) |
| 4,5% | 5,1 | 6,3 | 5,2 | 5,5 | 4,8 | 3,7 | Ezen belül egészségügyi és szociális szervek (csökkenés) |
| 5,6 | 6,4 | 5,8 | 6,9 | 7,5 | 6,5 | 6,0 | oktatási szervek (pici emelkedés a végére) |
| 1,1% | 1,6 | 3,4 | 4,0 | 3,9 | 3,3 | 2,6 | MUNKANÉLKÜLI ELLÁTÁS (emelkedés !) |
| 4.0 | 4,6 | 4,1 | 4,0 | 3,5 | 2,6 | 2,1 | Családi és gyermekvédelmi támogatások (CSÖKKENÉS!) |
| 4,3 | 7,0 | 6,0 | 9,8 | 9,5 | 7,0 | 7,9 | Rend és közbiztonság (emelkedés !) |
Ami a táblázatból érdekes, az az, hogy ÖSSZNÉPI SZINTEN tényleg SZŰK ESZTENDŐKET HOZOTT A RENDSZERVÁLTÁS!
- kezdve azzal, hogy az államháztartás visszafogta magát,
- a lakossági célú kifizetésekben is
- fura módon CSÖKKENTVE az eü. és SZOCIÁLIS kiadásokat, holott bőven ráfért volna szegény lakosságra!
- Igen változatosan alakították az oktatási szervek finanszírozását, de semmi hatását nem láttuk az éves emelkedéseket hatni - maradt a folyamatos romlás...
- A munkanélküliség iszonyat mértékben növekedett, de nem nagyon akaródzott erre ugyanilyen mértékben fordítani...
- Amit pedig A CSALÁDVÉDELEM terén számoltak el... az ugyebár majdnem a felére csökkentett összeget jelenti (és még csodálkoznak egyesek!?, hogy hogyan jutottunk ide, ahol manapság tartanak családok)
- Bezzegágazat! - a vasfüggöny ledarálása következtében viszont omlott ránk a szenny és a mocsok, ennek következtében bőszen emelték is a rendvédelem pénzeit - kár, hogy szinte semmit nem érzékeltünk belőle - hatásában!
Mit eredményezett még... az első 7 év?
- Amíg 1990-ben az aktívak 88%-a volt foglalkoztatott, addig 1996-ra az arány 62% alá csökkent!
- Amíg 1990-ben 100 foglalkoztatottra 98 eltartott jutott, addig 1996-ra már 173!
- Amíg 1990-ben 10.375 ezer lakosból 5.227ezer volt foglalkoztatott, addig 1996-ra 3.744ezren maradtak jövedelemszerzők a 10.212 ezer lakosból!
- Amíg 1990-ben az eltartottak száma 5.148 ezer volt, addig 1996-ra 6.468 ezerre nőtt a számuk!
Ugye milyen elképesztő hanyatlás vette kezdetét a társadalom egészét nézve?! - és a kutya nem törődött ezzel :(... nem értek rá(nk) figyelni, mert nem kedves országirányítóink el voltak foglalva a rendszerváltás rózsaszín ködével!
Most is ez történik: országirányítóinknak lila szellentésük nincs arról, hogy MIT TETTEK EGY ORSZÁG LAKOSSÁGÁVAL? El sem tudják képzelni, hogy minek következtében lett "hirtelen" (ami ugye nem igaz, mert nem hirtelen és nem önhibából) 4millió koldus hazája Magyarországból?
Hát, segítek kicsikét! Térjünk vissza mocsailajosékra (pont ő, mert majd mindenki ismeri az ipsét), akik eme hetes esztendőben viszont éppen felvirulni készültek külhoni pályafutásuknak következtében. Ők azok, akik szartak itthon erőlködni - nemes egyszerűséggel, eladták magukat a szépséggé változott szörnyeteg piacán JÓ - NAGYON JÓ - PÉNZEKET KASZÁLVA, és örök időkig biztosították maguk és utódaik jövőjét.
Mi pedig szépen elestünk mindattól, amiért a váltás előtti időkben NEM SZARTUNK ERŐLKÖDNI... épp csak huppsz!... elvettek előlünk minden további lehetőséget arra, hogy biztosítani tudjuk magunk és utódaink jövőjét.
Utalva az előző bejegyzésre - igen jól látszik, hogy magunk és főként gyermekeink fizikai és társadalmi környezete miként satnyult le már 1996-ra?! Mi, akik megéltük eme villámgyorsan lezajló és kiszámíthatatlan változások jellemezte időszakot, tudjuk jól hogy miként hatott a az "új" nevelési és kulturális szokás a társadalom egészére, amit az egyén nem tudott kivédeni?! (rombolt, tehát a hanyatlást készítette elő). Végül, mi szülők éltük át mindezeket, és mint szülők sérültünk mentálisan többé vagy kevésbé, de hogy a SZÜLŐ PSZICHOLÓGIAI JELLEMZŐIBEN is hatalmas változás (romlás) állt be - az tuti!
Amíg nálunk ez történt, addig viszont a mocsailajosok teljesen elszakadtak a honbéli állapotoktól és (rossz esetben) hazatérvén már totális értetlenséggel, megvetéssel és utálattal fordultak felénk - hozták haza megint a szart, és azt öntötték vissza - megint a mi nyakunkba - mondván, hogy élhetetlenek maradtunk és nekünk a diktatúra kell, hogy valaki irányítson bennünket, és hogy az állam csecse nélkül SEMMIT NEM ÉRÜNK! (ezt már Lázár János volt oly geci, hogy hangosan és a média jelenlétében kimondja)
Zárva mai hanyatlásnéző bejegyzésemet, van itt még valami fontos szempont is. Hogy tudni illik az első 7 szűk esztendő végére (1996) a munkanélküliek 39,7%-ban az akkori 25-39 évesek közül kerültek ki, azok közül, akik 1957 és 1971 között születtek, azaz a mai 41-55 évesek már akkor szarba kerültek (legalább egyszer, de lehet, hogy a cigányság közül a többség azóta is bevétel nélkül van!)
1996-ra az akkor 40-54 éves korosztály majd egyharmadát tette ki a munkanélküliek táborának (31,6%) - ők manapság 56-70 évesek, azaz éppenséggel nyugdíjasok, avagy azzá szeretnének válni! Jelenleg ők tartják el a gyermekeiket, ha még jókor mentek nyugdíjba... a fentebbi korosztály viszont már saját jogon sem számíthat nyugdíjra, de már bevétele is alig van, nem hogy az ő saját gyerekein tudna segíteni, akikre még csak most jön majd minden átka a többszörösen 7 szűk esztendőknek!
A valamikori rendszerváltás még csak most kezdi megbosszulni magát... úgy isten igazából!
