Általában röhögnek rajtam, amikor azt mondom, hogy vagy magunk cselekszünk... vagy végünk lesz. Röhögnek, mert olyan nehézzé vált az önálló tevékenység, hogy inkább meg sem próbálják sokan - sodródnak ezzel az ocsmány, álcával borított ... nem is tudom mivel? hétköznapi úgysemteheteksemmit tehetetlen gőgjével?

"A szomorúság az én állandó kísérőm.

Bármit is teszek, úgy nyomja a lelkemet, akár egy ólom-súly.

Hol vannak az eszményeim, minden nagyszerű, szép és jó, melyre egykor oly igen törekedtem?

Merő gyötrő unalom rabja a szívem.

Úgy élek, mintha egy vákuumba lennék beletaszítva, előfordul, hogy még maga a fájdalom sem jut nekem osztályrészül."

A páciens naplója folytatódik... miközben küzd az értelmes életért. No és így vagyok vele én is - még nem páciens, mert egyrészt szarik ma a világ az egyes ember lelkivilágára, eszméire, terveire, vágyaira, hiszen szarik a tudására is... egyénként nem számol vele, csak mint gazdasági tényező, vagy éppen hogy nem, másrészt pedig én magam nem kívánok paciense lenni egyetlen doktornak sem - ha lehet :). És ebben egészen jó vagyok, merem állítani, sok mindent kibírtam ép ésszel eleddig is. (még a való világot is megnéztem tegnap mindenféle károsodás nélkül)

Amit viszont nem lehet már kibírni - további és végzetes károsodás nélkül - az kérem a kormányunk ténykedése, egyáltalában való ilyetén létezése: ez NEM NORMÁLIS!

Szóval, itt van ez az út (isten ments, hogy valamiféle Canossa járásra hajazzon!)... ez a SZABADSÁG ÚTJA...  ami kedden leend. És nekem tetszik... mint a NO Orbán Day is tetszett anno, csak azon kevesen mertek leendeni. Mert ma erről szól az élet: kussban maradni, félni csendben és félteni a rabláncokat erősen, ragaszkodni ahhoz, amit a média volt kegyes agyunkba sulykolni - tudat alatt persze, á! dehogy... semmi szándékosság... semmi nyíltság, semmi okszerűség... c s a k... 

Csakhogy közben... elveszett az ember, az ember érzékelése, az emberiesség lényege, a szabad akarat és minden, ami a képzeletet működtetni képes. Ezért aztán kell egy kis kényszer most már: oda kell menni, ott kell lenni ahhoz, hogy kicsit is az igazságot szolgálhassa az ember gyereke - szemben a meghunyászkodással és a hamis szolgálatával.

 
Azért kell újra összegyűlnünk, hogy megértessük a hatalommal: hiába minden alku az Európai Unióval, hiába minden megegyezés a piaci szereplőkkel, legitim médiaszabályozást nem lehet a nyilvánosság kirekesztésével megalkotni!
 
Követeljük, hogy kezdődjön el a médiatörvény nyilvános vitája, a szakmai-, valamint a szólásszabadságot és más emberi jogokat védő szervezetek és a közvélemény bevonásával!
 
Követeljük a demokratikus fékek és ellensúlyok rendszerének megerősítését, az alkotmányos kontroll tiszteletben tartását, a kormányzati önkényt korlátozni képes intézmények visszaállítását!
 
Pártoktól független civilek vagyunk, akik nem csak aggódnak a sajtószabadság, a demokrácia és a jogállamiság jövőjéért Magyarországon, hanem összefogva tenni is akarnak érte!Várunk mindenkit, akinek a szabad sajtó és a szabadság eszméje, a demokrácia alapvető értékei fontosak, március 15-én, délután 4 órára, Budapesten a Szabad sajtó útjára (Erzsébet híd, pesti hídfő), Debrecenben a Kossuth térre, Gyulán a Petőfi térre, Berlinben és Bukarestben a Magyar Nagykövetség elé, Frankfurtban és New York-ban (mindkét helyen helyi idő szerint) délután három órára.

és a program itt