Olvasom az indexen, hogy nincs is ellenzéke a kormánynak. ... hát tényleg. No de azért van valahol másutt... egy ország van ellenzékben. Kivéve a politikust - az kussban van, hiszen attól politikus, hogy ...

Korrepetálás gyanánt:

" Valóban, az ősidőkben némely helyen a rabszolgák és idegenek voltak a kézművesek, s ezért nagy részük ma is az: a legtökéletesebb városállam nem csinál a kézművesből polgárt. De ha mégis polgár, akkor a polgári erényt, amelyről szóltunk, nem tulajdoníthatjuk mindenkinek, még a szabadoknak sem, hanem csak azoknak, akik a kényszerű munkától mentesítettek. Akik az ilyen szükségleteket magánemberek számára végzik, azok rabszolgák, akik pedig a közösségnek, azok a kézművesek és béresek. A csak kissé vizsgálódó előtt is tisztán áll, hogyan vélekedjen erről (mert hisz maga a kétségtelen tény világítja meg a mondottakat). Minthogy azonban többféle államforma van, szükséges, hogy állampolgár is többféle legyen, főképp alattvaló állampolgár, úgyhogy például az egyik fajta államformában a kézműves és a bérmunkás is szükségképpen állampolgár, másutt viszont ez lehetetlen, például abban, amelyet arisztokratikusnak hívunk, s melyben az állami tisztségeket erény és érdem szerint adják, míg aki kézműves- vagy bérmunkás életet folytat, az erényt nem gyakorolhatja. De már az oligarchiákban, bár a bérmunkás nem lehet állampolgár (mert az állami tisztségben való részvétel magas cenzushoz van kötve), de kézműves lehet, mivel az iparosok jó része is vagyonos."

Az ország ellenzéke az állampolgár... mondhatnók, de nem mondhatjuk, mert mi nem polgárként vagyunk számon tartva, hanem szavazópolgárként - úgy is csak szavazás alkalmával. Közte - nem is létezünk még besorolást sem kapunk, csak mint középréteg, akinek mindent szabad, és a nem középréteg, aki meg ellensége a kormánynak. Le is csap rájuk 9. hónapja. És most szólni szeretnék a rabszolgákról: azokról, akiktől épp január egytől vette el a kormány (a fülkeforradalmi) az utolsó jogukat is: az emberi méltóságot.

Elébb a munkához való jogtól fosztották meg a magyar emberek egyre nagyobb részét - ez közös felelőssége minden munkahelyet megszüntetőnek. Szolgasorban él kétmillió állampolgár, akik a kimutatások papírhalmazán csak, mint álláskereső vagy mint segélyben részesülő jelenik meg, de mint EMBER - nem létezik senki számára. Mostanra forradalmi vívmányként a fülkében ikszelgetők nagy örömére, eljutottunk oda, hogy kormányrendelet szerint: minimálbér fele jár maximáltan napi 4 óra foglalkoztatásért - és méltóságod semmibe vétele mellett, hiszen köteles vagy minden kiosztott (rád osztott) munkát ellátni. Teljesen mindegy, hogy mennyi ledolgozott éved van, hány diplomád és hogy mihez értesz... A kormány oda rak, ahova gondol... Huppsz! Maradék méltóságodból is kiforgat 2011. január elsejétől - a KORMÁNY.

" Mindebből kiderül, hogy az állampolgár többféle, s hogy leginkább azt tekinthetjük polgárnak, aki az állami tisztségeket elnyerheti, miként Homérosz is mondja: "olyan, mint egy polgárjogoktól megfosztott idegen...", ahogyan valóban idegen az, aki nem nyer el állami tisztségeket. Néhol ezt a helyzetet takargatják a lakosság megtévesztése céljából. Az, hogy ami a jó embert teszi, azonos-e azzal, ami a derék polgár sajátja, avagy különbözik attól, ez az előbb elmondottakból világos; egyes államban azonos, másokban viszont nem; és még ott sem mindenkinél, hanem csak az államférfinál, aki hatalmon van, vagy legalábbis uralkodásra képes, és akár saját maga, akár másokkal karöltve a közösség dolgait gondozza."

És akkor itt válaszolnék, hogy hol is van a magyar politikai ellenzék?

Hát nincs, sosem volt (kivéve a fidesz ellenséges ellenzékiségét)... sosem volt olyan államférfi/nő az utóbbi huszonévekben, aki a közösség dolgait akarta volna gondozni. GONDOZNI! Ilyesmiről Magyarországon nem hallottak a politikusaink, hogy közösség... hogy közérdek, hogy jó ember, hogy derék ... hogy tisztességes... Nem, mert elnyomta bennük a hatalomvágy és az úrhatnám polgárság eszméje - amiért politikába fogtak (és semmi másért).

" . Ezek megállapítása után azt kell vizsgálnunk, vajon egyféle alkotmány van-e vagy többféle, s ha többféle, melyek azok, hányféle van, s mi a különbség köztük. Az alkotmány ugyanis a városállam rendje, tekintettel a különböző hivatalokra és elsősorban a hatalmat gyakorlóra. A kormányzat mindenütt a városállam fölött áll, és a kormányzás az alkotmány. Értem ezen, hogy például a demokráciákban a legfőbb hatalom a népé, viszont az oligarchiákban néhány emberé, és azt mondjuk, hogy különböző az alkotmányuk. Ugyanezt a megállapítást tesszük majd a többire nézve is. Ezért elsősorban meg kell határoznunk, mi célból alakul a városállam, és hány fajtája van a vezetésnek az ember és az életközösség szempontjából. Ezt már elmondtuk az előző fejtegetések során, ahol a háztartás irányításáról és a rabszolgatartásról megállapítottuk, hogy az ember természet szerint közösségi lény, s ezért még ha egymás segítségét nem is igénylik, akkor is vágyódnak a közös életre, de nemcsak ezért, hanem mert a közösségből fakadó előny is egymáshoz vezeti őket, amennyiben mindegyiküket részesíti a jó életben. És valóban, ez a legfőbb cél nemcsak közösen mindenki számára, hanem az egyénnek is; azonban tömörülhetnek magának az életnek a kedvéért is, és azért is, hogy az állami közösséget összetartsák. Hiszen kétségkívül van valami csekély jó már magában az életben is, föltéve, hogy nem borít el bennünket túlságosan a csapásaival. Nyilvánvaló, hogy az emberek nagy többsége az élet utáni vágyában eltűri a sok szenvedést, mert azt hiszi, hogy van benne valami boldogság és valami természettől adatott édesség. De a vezetésnek néhány ismert formáját is könnyen szétválaszthatjuk: hiszen erről sokszor esik szó népszerű előadásaimban is. Mert valóban az uralkodás, noha a természettől fogva szolgának és a természettől fogva úrnak az érdeke azonos, mégis főleg az úr érdekeihez igazodik, de mellékesen a szolgáéhoz is, mert ha a szolga tönkremegy, lehetetlen, hogy az úr változatlanul megmaradjon; viszont a gyermekek, az asszonyok vezetése (és az egész háztartás, amit a háztartás irányításának nevezünk) vagy csak az alárendeltek, vagy pedig mindkettő közös érdekében történik; azaz tulajdonképpen az alárendeltekért, amint ezt más mesterségekben, az orvostudományban és a testgyakorlásban is látjuk; mellékesen azonban magukért a vezetőkért is. Mert hiszen mi sem akadályozza a testnevelőt, hogy néha maga is beálljon a testgyakorlók közé, miként a kormányos is mindig a legénység egy tagja, így néha a testnevelő és a hajókormányos a vezetésük alatt állók javát tartják szem előtt, mikor azoknak maguk is egy-egy tagjává lesznek,... "

- ezért javaslom én mindig, hogy cseréljünk! Jöjjön a politikus élni a választópolgár életét, és néha menjen a már sokat szenvedett és kisemmizett, olyan közegbe, ahol mindene meglehetne... Jó elképzelés ez, már sokan ajánlották, hogy egy évig éljen minden törvényhozó - az általa megállapításra került - törvények szerint: Orbánnal cserélek én - kivárhatja a márciust, hogy esetleg a munkaügyi kp. kiírt pályázatán a polgármesteri hivatal az iskolának adja a státuszt, amelyre mehet napi 4 órában dolgozni  a minimálbér feléért (nettó 33ezer!) és max két hónapig... hogy azután, ha ez letelt - felvehesse a szociális segély mind a 28500 Ft összegét. Én addig gyakorolnám a miniszterelnöki felügyeletét az országnak...

"...manapság azonban a közügyek kezeléséből és a kormányzásból eredő előnyök miatt mindenki örökké vezető állásban akar maradni, mintha bizony tartós egészségre tenne szert az, aki beteges létére vezető szerepet vállal...!"

" Nyilvánvaló tehát, hogy igazság szerint az a helyes alkotmány, amely a közérdeket tartja szem előtt; valahány pedig csupán a vezetők érdekét tekinti, az mindig hibás, és eltér a helyes alkotmánytól, mivel zsarnoki, holott a városállam szabad emberek egyesülése.

7. Ezen megállapítások után folytatólag az alkotmányformákat vizsgáljuk meg, hogy hányféle van és melyek azok; elsőként a helyeseket, mert ha ezeket meghatároztuk, felismerhetővé lesznek a korcs formák is. Mármost, amennyiben az alkotmány ugyanazt jelenti, mint a kormányzás, ez pedig a városállamban a legfőbb hatalom, akkor a hatalom szükség szerint lehet egy ember, néhány vagy sok személy; ha az az egyetlen ember, azok a néhányan, vagy sokan a közérdek szerint uralkodnak, keletkeznek szükségképpen a helyes alkotmányok; azok meg, melyek amaz egyetlen ember, ama néhány, vagy sokak érdekéhez igazodnak, a korcs formák. (ez a miénk épp) Mert hiszen vagy nem kell polgárnak neveznünk azt, aki abban részt vesz, vagy pedig részesednie kell az előnyökben is. Szokás szerint azt a monarchiát, amely a közérdekre tekintettel van, királyságnak, azt a kormányzatot, amely keveseknek, de egynél többnek adja a hatalmat, arisztokráciának nevezzük (akár azért, mert itt legjobbak uralkodnak, akár mert benne minden úgy történik, amint a városállam és annak tagjai szempontjából a legjobb); végre mikor a nép gyakorolja az államhatalmat a közjó érdekében, azt valamennyi alkotmány közös nevével politeiának nevezzük. (S ez rendjén is van: mivel lehetséges, hogy egy vagy néhány ember erényeivel kitűnik; de ha számuk nagyobb, ez már nehéz annak, aki az erény szempontjából a tökéletességet akarja elérni, s még leginkább a harciasságtól várhatjuk ezt, mert hiszen ez szokott a tömegben megnyilvánulni; ezért az ilyen alkotmányban a legfőbb hatalmat a harcosok gyakorolják, s mindazok részesülnek benne, akiknek kezében fegyver van.) Az említett alkotmányok korcs alakjai pedig: a királyságé a türannisz (zsarnokság), az arisztokráciáé az oligarchia, és a politeiáé a demokrácia. A türannisz olyan monarchia, mely csak az egyeduralkodó érdekéért van, míg az oligarchia a vagyonosok, a demokrácia pedig a vagyontalanok érdekéért: a közösség érdekéhez egyikük sem igazodik."

Nekünk aztán jól kijutott; mert Orbán egy személyben megtestesíti a türannoszt, a fidesz kormány az oligarchiát- kiegészülve a ténylegesen is vagyonosokkal de nem kormánytagokkal... és így a demokráciára  - MÁR NEM FUTJA!

De zsarnoki rendszerre igen, sőt!

És hogy hol az ellenzék? - hát...? az utcára szorult... nem képes megaszólalni egységként, mert már a fülkések lerohanták őket, a gyújtogatás nem kenyerük, de még az utcakövek felszedése is lealacsonyodásnak számítana részükre. Az ellenzék szenved. Az ellenzék a neten írja le, amit gondol... Az ellenzék mindenütt vár... még egy kicsit,... azután felrobban.