Kortárs háborúk
2010. augusztus 23. írta: térfél

Kortárs háborúk

"Költségvetési hiánynak, vagy költségvetési deficitnek nevezzük az államháztartás túlköltekezését, amikor a kiadások meghaladják a [bevétel]?eket. A hiányt rendszerint hitelekből igyekszik pótolni az [állam]?. Azonban előfordulhat az is, hogy a [befektető]?k túl kockázatosnak tartják az állami értékpapírok megvételét, ilyenkor az állam kénytelen a pénzkibocsátást megnövelni."

Ilyennek képzelem a pénzkibocsátást, a hitel felvételt, a kockázatot... mert szépen repülnek a bankók a levegőben - elszállva a semmibe.

Erre találták ki a háborúkat. Hogy ne a semmibe szálljon a lóvé, hanem odamenjen ahova kell, és amire szükséges Montecuccoli szerint: A HÁBORÚHOZ  3 dologra van szükség - pénzre, pénzre és pénzre.

Úgy van. Jól megaszonta... mi pedig háborúzunk rendületlenül. Aki azt hiszi hazudok, az figyeljen ide egy picikét!

Az szinte már természetes, hogy egyik ország fenyegeti a másikat. Lerohanja a szomszédot, vagy csak rendfenntartani megy valahova, mondván - nélkülük balhé lenne és milyen jó, hogy így is... de legalább ott vannak, és látjuk. Meg lehet hírt is adni róla, meg képeket küldeni, meg segélyeket szállítani, meg fegyvereket, no és bemutatni a legújabb haditechnikát. No és kapcsolatok ápolására is kellenek a szomszédos vagy távoli országok, hogy diplomáciai összeköttetés legyen közöttük, és ehhez is kelljen a pénze a költségvetésnek. Mert ugye nem az ipar tartja fenn a hadseregeket, hanem az állam.

Azért is nagyon jó a háború, amihez pénz, pénz és pénz kell csak, amit a honvédségeken keresztül a költségvetés áll adóforintjainkból, mert szépen megteremtődik általa a multikulturalitás és a globális piac újabb felvevőhelyekre lel. Ezáltal le is harcolja a nemzeti értékeket, teljesen új igényeket teremt, aminek kielégítésére jelentkezhetnek a multi cégektől kezdve az önkéntesekig bárki, aki ügyesen ki tudja használni a mesterségesen felkeltett igényeket.

De ne menjünk távoli országokba, ne járjuk be a földtekét, maradjunk itthon. Harcoljunk kicsit a természettel. Ez a legkönnyebb... nem kell csinálni semmit, csak várni. Már hadüzenetet küldtünk - ott van minden gigaprojektben, a természetet átalakító tevékenységünkben, a bányákban, az erdőirtásokban, az útépítésekben és alagútfúrásokban, a gátakkal való nemtörődömségben, az árterekre telepített létesítményekben és még ki tudja, mi mindenben, ami most nem jutott eszembe. Ott van az a manipulációs kísérletekben a géntechnológiában, ott van minden területen, ahol a természet rendjébe beleugattunk. Tart a háború a szőreink ellen, a foltok és fogkő ellenében, a kukacos alma és maggal is rendelkező dinnye ellen. Harcolunk az izzadás ellen, a gyerekek ellen, a természetes szelekciót egyenesen kicselezzük, és festéket kényszerítünk ősz fürtjeinkre. Harcban állunk a renddel, a következetességgel, a tapintatos magánügyeket kiteregetjük a média kedvéért. Harcol az egyik csatorna a másikkal és egyik színház elmászik a világ végére is, csak hogy legyőzze nézettségben azt, amelyik a helyén marad. Le kell győzni a szemérmességünket, ha nem akarunk magunkra maradni, és harcba kell szállni egy jó szeretőért az ő egész családjával. La kell győzni a kötődést anya és apa és a gyerekek között. Harcolni kell az örökségért és kinyírni a testvért, vagy agyon kell ütni a szomszédot, ha zöldebbnek látszik a füve.

Versengeni kell a kutatásban, hogy ki tudja előbb legyőzni az embert, melyik robot lesz az, amelyik leginkább hasonlít majd valamikori alkotójára, megteremtőjére. Le kell előzni, le kell győzni a felvételiző társakat, a munkatársakat, a sorstársakat mindig, mindenhol és mindenben. Csak így lehetek győztes, ha a harcot minden körülmények között képes vagyok megnyerni: a buszon én ülök, a sort én ki tudom kerülni, rám szavaznak azok is, akiket én vertem át a legjobban... és még lehet folytatni a sort, csak már nem akarom, mert ez mind olyan háború, amit magamtól nemigen vívnék.

Ép eszű ember, épeszű kormányok nem a háborúkba fektetnek be pénzt, pénzt és pénzt, hanem feltételek megteremtésébe kezdenek, amelyek lehetővé teszik az ÉPÍTÉST - a rombolás helyett és a vészhelyzetek előállítása helyett. Ép ésszel rendelkezők terepfelméréseket végeznek, és a meglévő lehetőségeket használják fel, ahelyett, hogy harcokba bocsátkoznának mindenkivel és mindennel szemben és állandóan. Ebbe ugyanis ki lehet merülni. Ahogyan ki is merült ezektől minden bevételi lehetősége a költségvetésnek.

Arról már nem is beszélek, hogy nem képes az ember ezeket az állandó háborús viszonyokat elviselni. Előbb-utóbb, de mindenki eléri azt a szintjét, amikor kiakad, megbuggyan és nem lesz többé ura a saját cselekedeteinek. E miatt is gondolom én azt, hogy baromira elég volt a háborús, öldöklős, a valakit vagy valamit legyőzős filmek adagolásából is, mert nem bírják a lelki tartalékaink - kiürülni látszik azoknál is, akiknek alapvetően volt. Akiknek pedig lehetőségük sem volt a napi harcok között valakitől megszerezni a lelkiismeret minimális csíráit, valami kötődés féle eltanulását, azoktól eleve el sem várható, hogy ne gyilkolással szerezzen elégtételt akármiért is. Ha kell egy cigiért, ha úgy tetszik egy bringáért, netán a nőért... a házért... a pénzért... a sikerért.

A bejegyzés trackback címe:

https://httphatterfel.blog.hu/api/trackback/id/tr792241709

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása