TANÉVZÁRÁS - minőségfejlesztéstől a minősítésig - 2000-től 2015-ig
2015. június 27. írta: térfél

TANÉVZÁRÁS - minőségfejlesztéstől a minősítésig - 2000-től 2015-ig

Mi történt a közoktatásban 15 év alatt?

No, nem a politika szerint, hanem a valóságban. Mit éltek át a pedagógusok, mit a szülők, és mit a gyerekek? Sajnos, épp a tanulók nem tudnak nyilatkozni, mert nekik mindig az a "tény", az a valóság, amit aktuálisan megélnek. Nekik nincs összehasonlítási alapuk. Nekik csak szaporodó hiányosságaik vannak: képességek, érzelmek, és kompetenciák területén.

Ma, a gyerekek vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben - épp a családjukon keresztül, s csak másodlagosan a társadalmban elfoglalt helyzetüket tekintve. Napi környezetük adott, ha fene fenét eszik is, csak azt hozzák magukkal, amit a család képes biztosítani számukra; és az a minta MEGHATÁROZÓ. Szomorú, nélkülözéssel teli gyerekkor jut a többség számára, és kilátástalan jövő.

szegenyke.jpgMit gondol a szülő?

Az esetek többségében, a szülő HŐBÖRÖG - és LIBERÁLIS (elhárít magától minden felelősséget), a laissez-faire híve. Nem tetszik neki semmi, és ő maga nem hibás semmiben: a gyerek szófogadatlan - nem bír vele otthon, bezzeg a tanár!? Az, nagyon rossz - túl sokat követel és keveset tanít, az óvoda vagy az iskola túl korán zár, és túl későn nyit, baromi hosszúak a szünetek... stb. Ha van házi, az a baja, ha nincs akkor az. Ha van szakkör, az túlterheli a gyereket, ha nincs, akkor semmi pluszt nem ajánl az intézmény. A beírások és az értékelések alapján és miatt vagy okán, szerinte a tanár a hülye, és rajta semmi felelősség nem kérhető számon, habár neveletlen és/vagy rossz az ő gyereke, vagyis kezelhetetlen alapanyagnak bizonyult a szocializáció, és együttműködési készség teljes hiányában.

place.png

Csak a pedagógust nem kérdezi senki!

Ha kérdeznék, akkor mesélhetne ő, aki folyamatában látja a dolgot. Elmondhatná, hogy évről-évre kevesebbet ér a szava, hogy már mindenkinek joga van beleszólni az ő szakmájába, csak neki nem hagynak időt és lehetőséget arra, hogy hivatását legjobb tudása szerint gyakorolja. Épp a tanártól vették el az esélyt arra, hogy oktató-nevelő munkáját elvégezhesse:

  • adminisztrál, jelentést ír, dokumentumokat és beszámolókat gyárt az igazgatóság részére, mert ez a legfontosabb
  • portfóliót készít, kötelező továbbképzésre jelentkezik, újra beiskolázzák, mert kételkednek a megszerzett tudásában és tapasztalatában
  • pályázatokat keres, hogy a rá bízott feladatoknak eleget tehessen, mert az elvárásokhoz az intézmény feltételei hiányoznak eleve
  • kiszolgálja a helyi önkormányzatok kulturális és szabadidős igényeit, valamint a szülői igényeknek, kívánságoknak is neki kell eleget tennie
  • beszerzi a munkájához szükséges eszközöket, ha dolgozni akar, mert az intézményi büdzséből erre már nem futja

És a fentiek mellett - oktat és nevel. Azaz, csak oktatna, ha lenne rá vevő a gyerekek soraiban. De manapság, ilyen gyerek - aki érdeklődő, kíváncsi, figyelmes és fegyelmezett, kitartó és önállóságra képes - , alig akad. Ez a valóságban azt jelenti, hogy minden nap és minden órának egy része azzal megy el, hogy megszerezze a tanulók többségének figyelmét. Mert mindig akad egy, de inkább kettő, sőt több is az osztályban, aki semmi másért nem ül be az órára, mint hogy az osztály és nevelője MUNKÁJÁT TÖNKRE TEGYE. Igen, a tanulók egy része CSUPÁN ROMBOLNI JÁR AZ ISKOLÁBA. (és mert tanköteles korban van)

Nevelhet a pedagógus?

Ma már nem. Ma már a pedagógus nem példakép, nem tiszteletre és követésre méltó, nagy tudású felnőtt, hanem egy csupán a sok - EGO-n túli - káposztafejek közül. Egy, a sok-sok zavaró tényező között, aki még hozzá is mer szólni az elismerésre kizárólagosan méltó EGO-hoz. Manapság a pedagógus sokkal inkább a lábtörlő szerepére van kárhoztatva, mintsem olyan partner szerepét töltené be, akivel édeshármasban (gyerek-szülő-pedagógus) lehet nagyot alkotni a gyermek fejlődésének-fejlesztésének folyamatában.

unknauthor_problem-cartoon.jpg

HOL A PROBLÉMA?

Természetesen, a társadalom mára működésképtelenné tételében keresendő okok között találnánk meg, ha bárki is akarná megtalálni.

Itt van egyébként a szemünk előtt, naponta szembesülünk vele mindannyian... és csak nézzük, elnézzük: miként ér hozzánk a katasztrófa?!

2000-ben volt egy reménykeltő próbálkozás arra, hogy szembe is nézzünk az aktuális problémákkal, amit Comenius 2000 címen el is kezdett az akkori oktatási minisztérium. (Ha..., ha? Ha, azt végigcsináljuk - ma már nem lennénk ilyen kilátástalan helyzetben. De, de! Nem csináltuk végig.

Ma pedig ott tartunk, hogy a kormányzat egyetlen megoldásként,  KIZÁRÓLAGOSAN A PEDAGÓGUSOK MINŐSÍTÉSÉT tartja fontos - megoldandó - problémának.

Mintha e kiragadott, a társadalmi folyamatokért felelőssé tehető réteg vegzálása és agyonterrorizálása (KLIK, OH, PEDAGÓGUSKAR, EMMI által) vezetne valahova...?

 

A bejegyzés trackback címe:

https://httphatterfel.blog.hu/api/trackback/id/tr257577984

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.