Ésszerűtlen társadalom - ahol a változás az állandó
2010. november 07. írta: térfél

Ésszerűtlen társadalom - ahol a változás az állandó

Nem tudom, ki milyen formában szokott gondolkodni - én már rájöttem, hogy a kör a kedvencem. A kör, amelynek egy pontjáról elindulva jól látom azt is ami mögöttem van, azt is ami előttem, és ami balra a körön belül vagy jobbra azon kívül, ha épp óramutató járásával ellentétesen haladok. Így látom az origót és azt ami hozzáköt, no meg látom azt is, hogy milyen messze mehetnék a végtelenbe akár, ha le akarnék szakadni a sugaramról...

Lehetne gömb is a gondolkodási formám, de azzal az a bajom, hogy két felületem lenne, ami vagy bezárna a glóbuszba, vagy soha be se engedne... jó nekem a kör, mert bármikor abba a síkba képzelem magam, amelyik téma éppen érdekel. Hogy egy társadalom milyen formában leledzik, azon még nem gondolkodtam :) - bizonyára van sok féle. És most egy kis kitérő:

" I.e. 410 körül a kürénéi Theodórosz, akit az ateista Theodórosznak is neveztek, bevezeti a matematikába az irracionális fogalmat. A filozófiai korszellemnek megfelelően a természetbúvár Theodórosz sokat foglalkozik Epikurosz és a hedonisták vitatott tanaival, melyek az érzéki élvezetet és a legnagyobb fokú gyönyörszerzést követelik maguknak, érzelmek nélküli szabadságban. Theodórosz azt veti ez ellen, hogy a gyönyör mint cél önmagában túlságosan kiszámíthatatlan, és különben is kényes kérdés. Az uralkodó pragmatikus filozófiai világképet elemezve ez a kritikus szellem egy még inkább a természettudományok irányába tájékozódó filozófiai gondolkodáshoz jut el, amelybe egyébként következetesen beépíti az irracionális elemet is.
A matematika fejlődésére ez nagy hatással van. Tisztán formai szempontból itt is bevezeti az irracionális fogalmát. Az irracionális szám olyan szám, amely nem fejezhető ki két racionális szám hányadosaként. Ezáltal először fejeznek ki számok egészen konkrét pontokat egy matematikai sorban, amelyeknek helyzete éppen ebben a sorban nem adható meg pontosan. Ilyen szám például a nevezetes Pi. Az egzaktan létező, matematikailag mégsem leírható (csak segédfogalmakkal - mint a gyökjel vagy az "irracionális szám" - kifejezhető) dolgok fogalma így került be a matematika tudományába."

Tetszik nekem ez a Pí - úgy állandó, hogy se vége se hossza - úgy van, hogy nincs is. Ámde a sugár és a körhossz illetve terület viszonyát csodálatosan fenntartja. Hát valami ilyesmit hiányolok én az ésszerűtlen társadalmak állandó jellegű változásaiban. Mert hát, hogyan is viszonyulhat bárki és bármi, ha állandóan változik  az, amihez viszonyulni szeretne?

Mondják, hogy most ahhoz kell alkalmazkodnunk, hogy mindig minden változik... Én meg azt mondom, hogy lehetetlen (még ha nincs semmi ami lehetetlen lenne az embernek - mondják mások). Képtelenség állandóan résen lenni és képtelenség mindig másnak megfelelni. Amit mi feladatként kapunk az ilyen társadalomtól, az nem feladat, hanem problémák tömkelege.

Nincs az az intézmény, ami ez elvárások állandó változatainak meg tudna felelni. Nincs olyan intézményben dolgozó ember, aki képes lenne megszerzett tapasztalatait napról napra sutba vágni és oly lelkesedéssel végezni az újabb dolgát, mint ha nem lett volna tök felesleges energiabefektetés az előzőek elvégzése. Nincs olyan lény, aki abban lelhetné örömét, hogy mindig valami másban legyen kiváló. Mi keletkezik akkor az ilyen állandóan változó világban? Semmi, ami értelmet nyerhetne... egyszerűen nincs rá ideje, hogy bármi is megelégedésére történjen egyszer. Mit csinál ezért az ember? - állandóan hibázik, állandóan frusztrál, és állandóan rossz a közérzete - szarul érzi magát, és meg akar szabadulni ettől az okádék érzéstől - bármi áron, és bárhogyan is.

Itt jön be a körbe a hedonista szemlélet, amit ma - nem furcsálom, hogy tévesen - a gyönyör hajkurászásaként emlegetnek, ahogy az idézet szerint is: érzelmek nélküli szabadságban. Én simán szabadosságnak nevezem. Ha nem lenne társadalmunk ilyen kétszínű (mert mást beszél és mást cselekszik), akkor már azt is tudnánk, hogy eredendően nem erről szól a hedonista filozófia, hanem épp ellenkezőleg - nagyon is érzelmi szempontú kielégülésről beszélt az ókorban. (hát tényleg, teljesen más világ volt, de sokkal értelmesebb és racionálisabb a maiaknál)

Epikurosz atomista filozófus volt, ami már akkor annyit tett, hogy valami apró részecskét (oszthatatlant) gondoltak el az egyetemleges felépítő anyagnak... ő maga kissé továbblépett, és azt mondta, hogy "akarattal" rendelkező atomok ezek. Innen jöhetett azután az ő elve, hogy az ember is képes szabad akaratából irányított cselekvésekre. S ha már képes rá, akkor miért ne választana olyasmiket, amik számára a legkellemesebb érzést nyújtják.A HEDONÉ szó sokkal inkább ezt jelentette, hogy a helyes cselekedet fölött érzett jó érzés okozza a gyönyört - én kielégültségnek nevezem. Ugyanakkor ott van ennek az ellentéte is - a fájdalom, amit meg akkor érzünk, ha valamit elcsesztünk, ha valamit rosszul csináltunk, ha pofára estünk például, mert nem néztünk a lábunk elé, vagy ha szart sem ér az eddig végzett munkánk.

Okos filozófia tanárnő szerint az ATARAXIA szó - a vágytól való elszakadást jelenti, amikor is legtöbbször cselekszünk helyesen, testi és lelki szükségleteink kielégített állapotban leledzenek.... tehát semmire nem vágyunk: - kössz szépen jól vagyok! És ha ezt az állapotot napi rendszerességgel képesek vagyunk fenntartani - akkor mi a fenéért is kellene nekem bármi után (ami nincs) vágyakoznom? Nem kell. Azért nem merül fel hiányként semmi, mert hát folyamatosan ki tudtam elégíteni jogos és valós igényeimet.

A hedonista tehát véletlenül sem a tivornyát hajszolja, hanem nagyon is rendszeres életet él, amelyben a kívánatos cselekedetet elvégezve rendszeres kielégültséget érezhet. Amit a hedonista tesz, az nem más, mint hogy választ valamit (helyes cselekvést), és elkerül valamit (idétlen vágyakozást, ahelyett, hogy jól érezné magát a feladataiban).

Ma viszont, az ésszerűtlen társadalmaknak következtében, soha nem képes az egyén kifogástalan állapotba kerülni, hiszen a mindig más elvárásnak sosem tud kellőképpen megfelelni. Ettől aztán sorozatosan hiányt szenved, és azt keresve - kutatva minden elérhető módon vágyait akarja kielégíteni. Igen ám, de ez már messze van az érzelmekben is megnyilvánuló tevékenységtől és kívánatos dolgoktól. Lesz belőle egy szerencsétlen kurafi, vagy egy slampos kurva - akár a szexuális életét nézzük, akár a munkavégzésének mikéntjét, vagy családi állapotait.

Ahol a változás az állandó, ott nem csoda, ha lépten nyomon kielégülést kereső tömegek csapják be magukat bárminek a megszerzése által. Pillanatnyi álörömök és soha meg nem élhető kielégültség érzése kíséri sorsukat a pénz hajhászásáért, amitől pedig még mindig nem lesznek valóban boldogok és elégedettek - csak prostituálódott csökevényemberek.

Hát ez se normális!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://httphatterfel.blog.hu/api/trackback/id/tr152431656

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.