Orbán dalárda - kórusmű
2010. október 25. írta: térfél

Orbán dalárda - kórusmű

Rákosi O. Viktor - a dalárda vezetője és egyszemélyi felelőse hosszú beszédben ecsetelte a kórus létrejöttét, hitvallását és előtte álló feladatait. Mondják, hogy trolljainak felszabadító érzést nyújtott, mint minden egyes alkalommal - amikor a kórusvezető beint nekik. Dalolhatnak...

Amúgy pedig - 1956 kapcsán - teljes a tanácstalanság (a kóruson kívül) még azok között is, akik voltak szívesek átélni és túlélni az azóta eltelt időszakokat is. Képzelhetjük miként vélekedhetnek azok, akik csak olvastak az eseményekről és annak épp az ellenkezőjéről hallottak mindenféle szóbeszédet. Tudja meg az igazságot! Szopja csak ki a kisujjából, ha tudja... legfőképp, ha akarja...

De nézzük  a dalárdavezető  mibenállóságát kicsikét! Sokaknak feltűnt egy korábbi vezérhez való hasonlatossága, a kérdés most az, hogy azonosult-e vele, vagy csak utánozza - mint egy példképként tekint-e rá, vagy csak véletlenül érzi azt az idősebb korosztály, aki jól ismerheti mindkettőt: Rákosit és Orbánt, a rákosi rendszert és az orbánit is. ?

Megállapítható, hogy mindkét rendszer elnyomáson alapul, teljhatalommal bír a vezér, egy bizonyos réteg kifosztásán munkálkodik, párturalom jellemzi és olyan belső elhárítás, amely nem riad vissza a nekik ellentmondók likvidálásától sem. Besúgó hálózatot működtet és a fellelhető technikai háttér legjobbjait kezeli a felderítésben. Mindkettő kegyetlenül bünteti az egyet nem értést, igaz propaganda gépezetük megállás nélkül működik. Demagóg szövegeik terjesztésében a legkiválóbb szakembereket állítja maga mellé. Éééééés.... rengeteg ember szajkózza azokat, akik a legkevésbé sem kiválóak... sőt, elmebeli állapotuk erősen megkérdőjelezhető, ahogyan az is, hogy rendelkeznek-e megfelelő információkkal ahhoz, hogy ítélőképességük is kifejlődhessen. Ezek mind komolyan felvethető kérdések, amikre illik megtalálni a választ.

További felmerülő kérdések a dalárdával kapcsolatosan:

Most már csak a jelen állapotokat vizsgáljuk, bárha azok rendkívül hasonlatosak korábbi történelmi esetekre is. A fennálló társadalom teljesen észszerűtlen állapotáról van szó. Kölcsönzött szavakkal: "a fennálló racionalitás irracionálissá válik, mihelyt a rendszer potencialitásai, saját benső fejlődése során, túlnőnek intézményein" - hát, mostanra túlnövesztette magát: annyi megtermelt felesleg lézeng minálunk, hogy azt egyetlen intézmény nem képes felszedni, befogadni: túl lőttünk minden valaha megálmodhatott célon - tele vagyunk munka nélkül lézengő szakemberekkel, pénzét elkölteni nem tudó oligarchákkal, építeni képtelen építési vállalkozókkal, kutatni nem képes kutatókkal, gyakorlattól elszakadt elméleti tudósokkal, semmihez sem értő értelmiségiekkel, ...és még ezerféle hasonlókkal. De a dalárda szerint: minden így van jól - ahogy van és ahogy ő mondja meg. (dalolja el)

Kritikát viszont csak az a réteg képes megfogalmazni, amelyik a leigázástól szenved... illetve látni képes, hogy az utóbbi évtizedek mennyiségi változásai (növekedés) olyan minőségi változásba csaptak át, amely - a korábbiakkal ellentétben - nem minőségi fejlődésben mutatkozik, hanem minőségi hanyatlás állt elő. Minőségi romlás mindenben - anyagi és humán erőforrásokat egyaránt érintve. Csakhogy! Mindezek leírására maga a leigázó (forradalmi) kormány nem képes.

NEM fogalmazhatja meg demagógiában, NEM csinálhat forradalmat propagandával - hiszen épp fenntartani kívánja azt a satnya rendszert, ami rég kinőtte már magát. NEM akarhat ésszerű változtatásokat sem, hiszen azt vállalta magára Rákosi O. Viktor dalárdavezető, hogy konrollálni tudja és akarja az egész nemzet együttműködését. Abba meg nem fér bele az elégedetlenség ugyebár... sőt! A dalárdavezető pozitív szemléletű lelkesedése és vezénylő kalimpálása éppen a leigázottak ( kórustagok) behódolását erősíti (úgy dalolnak, ahogy a pálca diktálja) és semmiképpen nem enged teret a szabadság kibontakozásának. Pont mint 1956 előtt.

Elmondható tehát, hogy forradalmi serkentés helyett az Orbándalárda altatódalokat duruzsol a fülekbe (fülke is ettől volt hangos), kábítószert csempész a szívekbe. Orbán minden beszéde erről akar szólni - ő a nagy mesemondó, aki státuszának fennmaradása érdekében iktatja ki a kritika mindennemű lehetőségét, a kórusának erősítésével, szigorú vezénylési szabályainak betartatásával. A dalárdán belül sincs egyéni szabadság, ahogy dalárdán kívül meg pláne nem engedélyezett. Populizmusa (szavakban kifejezett) mögött azonban iszonyatos gépezet működik: elvtársainak szabad kezet ad, pártkatonái (és államának védelmező hatóságai) szabadon gyakorolhatják a felfokozott szabadrablás technikáit (ami pedig már most is túl sok).

Természetesen minden fellépés alkalmával színpadi jelmezt ölt magára - ez így dukál a közönségnek - a felszabadító álruhájába helyezi habtestét és álarcot fest magára.

Nézői között sok a zember, de vannak olyanok is " akik az (elő)ADOTT szükségszerűséget mint elviselhetetlen szenvedést és mint SZÜKSÉGTELENT fogják föl". ! Ezek az EMBEREK zé nélküliként vannak megbélyegezve... ám csakis úgy lehetnek szabaddá, ha a zorbán rendszer ellenében cselekszenek, és rámutatnak annak minden téren fellelhető hamisságára, álságosságára.

Orbánnak nem sok köze van hát még '56- hoz sem, hiszen annak hősei mind azok voltak, akik az akkori elnyomással szembe mertek szállni. A mai zorbáni elnyomással szemben állók lehetnek csakis forradalmárok, nem pedig azok, akik zombiként mentek be a fülkébe éppenséggel megszavazni ezt a mai elnyomó rendszert.

Hoppá!

Orbán R. Viktor tehát valóságban csak egy róka lehet, aki elődjéhez hasonlóan a NÉP szájából énekelteti ki a sajtot. (saját kórusának vezényletével)

A bejegyzés trackback címe:

https://httphatterfel.blog.hu/api/trackback/id/tr742397151

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.