Nemzeti rettenet - jogosan rettegő N.E.M.zet
2010. október 12. írta: térfél

Nemzeti rettenet - jogosan rettegő N.E.M.zet

(Nemzeti Ellenállási Mozgalom)

" A demokratikus intézmények működése - az összes többi intézményhez hasonlóan - az emberi cselekvők tevékenységétől függ. "

(Amartya Sen - The idea of justice)

Mikor megkérdezik tőlem, hogy tudom-e miért küldött el az igazgató a próbaidő végén (csütörtökről péntekre)? - én a mai napig azt mondom, hogy nem. Nem tudom fölfogni, mi volt az az indok (indoklás ugye el sem hangzott - mert nem kéri a próbaidő), ami szerint év közben, az eredmények és a gyerekek szeretete ellenére, azt mondja a diri, hogy - holnap jössz utoljára...

Hacsak az nem, amit én szubjektív felelősségnek hívok, és ami mögött számtalan indok rejtőzhet... az emberi tényező - az igazgató konkrét személyisége, és az abból fakadó egyéni faktor, ami minden pillanatában vele van, és tudattalanul befolyásolja minden egyes tettét. Pillanatnyi rézsűk ezek, amin állandóan meg lehet csúszni... akár a békák erkölcsi feneke alá is.

Valami ilyesmi váltja ki a nemzet rettenetét is: azon - ismert politikusi és gazdasági vezetőkre csakúgy jellemző - mentalitás, ami minden pillanatban kiszolgáltatottá teszi a nem e körben leledző milliókat. E rettenet nem vörösiszap szerű gyorsasággal szakadt a nyakunkba - arra felkaptuk volna a fejünket, hanem alattomos lassúsággal férkőzött mindennapjainkba, hogy mire észre vettük jelenlétét és miben állóságát - késő volt. A szemlélet, amit ezek az alakok képviselnek oly embertelen, hogy ha fel is fedezzük környezetünkben, azt megfogalmazni sem nagyon vagyunk képesek, nem hogy tenni ellene valamit.

Így már csak akkor szerezhetünk tudomást gyilkos tevékenységeikről, amikor az áldozatok szinte mindent elvesztettek és a szájukon kívül nincs már mit félteniük, nincs mitől tartsanak, ha az igazságot nyilvánosságra hozzák.

Széles publikum előtt a legritkább esetekben jelennek meg, mert tettek róla, hogy az áldozatok inkább irigy rágalmazói színben tűnjenek fel, ha már egyszer a bulvár kapja történetüket szárnyra. Ez sem véletlen, hisz a bulvár attól bulvár, hogy kegyetlenül ferdíti a tényeket, vagy teljesen tévúton jár, vagy egyenesen... de akkor meg torzít, nagyít valamit vagy éppen kicsinyít, attól függően, hogy milyen címmel kelthet nagyobb és pillanatnyi figyelmet.

Nos, ezzel a pillanatnyisággal van énnekem baromi nagy bajom. Mert maga a téma egy-egy három napos csoda lesz a sajtóban, médiában, míg a valós történet akár örök életre is szól... mint az utóbbi napok, hetek, hónapok azt bizonyítani látszanak máris, ha az áldozatokra gondolok, de akkor is, ha a fidesz ámokfutására.

Ferge Zsuzsa ezt írja a Társadalmi áramlatok és egyéni szerepek című könyvében:

" Az egyes egyén lehetséges cselekvésmódjainak köre nem korlátlan, és nem csupán az egyén szabad akaratától függ, hogy milyen módon válaszol egy helyzetre."

De nem ám! Ez az, amit minden esetben mérlegelnie kellene minden felelős helyzetben lévő személynek, az ő szakmai szempontjai mellett. Csakúgy  a bíróságnak és a szülőnek és minden döntés alkalmával minden olyan alaknak, aki felelőssége teljes tudatában cselekszik, ahogyan az a jogi szóhasználatból is kitűnik. Épp csak úgy tűnik, hogy a kutya nem ismeri el ezeket az alapvetéseket, illetve saját szája íze szerinti formában alkalmaz bizonyos jogi formulákat. 

( Csak a példa kedvéért: bizonyára velem is ez történt, hogy a kopasznak tartogatott állást csak három hónap múltán kellett prezentálni részére, ezért én lettem a szerencsés balek, akivel addig kitöltötték az állást. Az már nem számított, hogy hány száz kilométerről érkeztem és milyen reményekkel, tervekkel. Ahogy az sem tűnt fel senkinek, hogy több befektetést igényelt részemről, mint amennyi az anyagi ellenszolgáltatás - pedagógus bér - volt. Arról nem beszélve, hogy még szakmai szempontból is hátráltatásban részesített a diri, nehogy már valami hasznos dolog történjen a gyerekekkel abban a három hónapban, amíg nem jön meg a kopasz isten, az ő barátja... - és mindezt a jogi rendszer hathatós támogatásával.)

No de nemzetről beszélek, nem magamról... bár a "nagy" fogalma éppen az ilyen emberek egyéni "kis " történései szerint alakítódik, állítódik elő. Ahogyan a celebvilág is attól olyan, hogy az abban lakók milyenek... Ahogy a parlament is csak akként működik, ahogyan a képviselők működtetik... Ahogy a gyerek is csak olyanná tud lenni, amilyen minőségében kapja a megerősítést a családjától és egyéb nevelőitől.

Ha tehát valami szarnak látszik - akkor felettébb jogos a feltételezés, hogy szarban foganhatott és szarságát tekintette környezete a kívánatos állapotnak.

Jogosan retteg-é a Nemzeti Ellenállási Mozgalom tagsága?

Szerintem igen. Azért retteg, mert már teljesen nyilvánvalóvá vált számára az ország ügyeinek menete kicsiben és nagyban és közepesben is, azon túl minden szintjében a társadalmi rétegződéseknek. Otthon, az utcán, a munkahelyen, a településen, a közigazgatásban, az egészségügyi ellátásban, a közoktatásban, a rendfenntartóknál és honvédeknél, a börtönökben, a művészetben, a köztereken és játszótereken, a szolgáltatásoknál és a médiában, az írók és tudósok berkeiben... mindenhol.

Mindenütt csak gyalázatot lát a polgár.

És hazugságot.

Csak jövőképet nem. Az mintha nem volna egyetlen vezetői pozíció elfoglalásának sem feltétele... siralmas helyzetben vagyunk tehát. De végre tudjuk! Felfogtuk. Lassan érünk..., de beértünk - szerintem. NEM! Nem kérünk belőle többé! Nem ámítható már a magyar társadalom, tessék szíves ehhez hozzászokni, és ennek megfelelően cselekedni ott, ahol arra lehetősége is van az illetőnek. Kinek - kinek a saját közvetlen környezetében ..., vagy éppenséggel pozíciójában.

Én pölö itt hirdethetem az igét, és adom tovább Ferge Zsuzsa szavait megfontolásra a tisztelt olvasó érdeklődőknek:

" Megfelelő habitussal, megfelelő kulturális tőkével lehet a valósághoz fűződő viszonyunk reflexív - sok mindent sikerülhet tudatosítani abból, ami a tudatunk előtt vagy alatt van."

A bejegyzés trackback címe:

https://httphatterfel.blog.hu/api/trackback/id/tr972364870

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

1.szóló · http://ide-oda.blog.hu 2010.10.15. 08:54:00

(indoklás ugye el sem hangzott - mert nem kéri a próbaidő)
"off"
Az én volt főnököm a nap vége előtt fél órával jött be, és akkor közölte velem: - Ugye tudja, hogy nem kell indokolnom? Mire én:
Tudom, de nem is érdekelne!

Két hónappal később telefonáltak a pesti központból: (informatikus) üresedés van egy másik telephelyükön (16 helyett 40 km-re:), és rám gondoltak, mert ŐK elégedettek voltak velem a próbaidő alatt...
3,5 évet jártam át ODA, és amikor végül beleestem egy csoportos leépítésbe, a kollégák ajándékokkal és emléklappal búcsúztattak el!:))

térfél · http://httphatterfel.blog.hu/ 2010.10.15. 14:54:30

@1.szolo - 2014;): jaj,Te! - hát erről ugatok én is, hogy sír a szája egyeseknek, akik nem látnak tovább az orruknál. Akiknél meg a kisujjban van a megoldás, a haladás, a tudás, a tapasztalat - azoktól meg megválnak (a sírós szájúak) nehogy kiderüljön, hogy miattuk nincs haladás, mert hogy rajtunk nem múlik... de hát milyen dolog már azt belátni, hogy van aki ért hozzá én meg nem. Tök egyszerű pedig: én pl. tök hülye vagyok az informatikához, de igen tudom csodálni azokat, akik meg abban jók és eszembe sem jutna megszabadulni tőlük, hiszen olyasmit tudnak, amit én nem - ergó szükségem van rájuk. És nyilván hiányozni fognak, ha a baromarc valamelyike kiirigykedi a helyéről... Áhhh! Akkora egy seggfej ország lettünk, hogy elmondhatatlan!
Képlet - :))))) jók!
süti beállítások módosítása