"vajon érdemes-e önző, kicsinyes görcsöktől vezérelve mérgezni azt a levegőt, amit közösen szívunk?"."vajon érdemes-e önző, kicsinyes görcsöktől vezérelve mérgezni azt a levegőt, amit közösen szívunk?"."vajon érdemes-e önző, kicsinyes görcsöktől vezérelve mérgezni azt a levegőt, amit közösen szívunk?"."vajon érdemes-e önző, kicsinyes görcsöktől vezérelve mérgezni azt a levegőt, amit közösen szívunk?"."vajon érdemes-e önző, kicsinyes görcsöktől vezérelve mérgezni azt a levegőt, amit közösen szívunk?".
(Vidnyánszki Attila szavai visszhangoznak a fülemben, azt tetszenek látni... a Csokonai színházban hangzott el, annak kapcsán, hogy rövid időn belül a harmadik munkatársuknak állt meg a szíve... e gondolat merült fel őbenne. Én pedig nagyon is érteni vélem - mert végső soron magunkat tesszük el láb alól, minden egyes stresszre okot adó megnyilvánulásunkkal.)
Még állok a lábamon - a sajátomon és nem másokén taposva, nem mások vállaira rakom a terheim, hanem cipelem magam. De! De képes vagyok másokra tekintettel lenni... ja! Rájuk nézek, és látom, hogy léteznek velem együtt...
Számolás és mérés
Régen, amikor én gyerek voltam, teljesen természetes volt - a matematika helyett - ez a két fogalom; kockásba írtuk a számokat, ott oldottuk meg a műveleteket, a simába pedig rajzoltunk, ábrázoltunk ezt meg azt - jó volt. A helyén volt minden. Én pedig gyerekként nagyon élveztem - tiszta és világos volt nem csak a tanterem, ahol senki nem ült háttal az ablaknak, de a feladat is az volt - azzá tette a tanár, és a jól irányzott ütemterv, hogy éppen olyan feladatokat kaptuk, amelynek - fejlettségi szintünk alapján - könnyen meg tudtunk felelni. Tehát szerettük az iskolát, ahol a teljesítményünket értékelték - és nem a szülői hátteret... meg a politikai hovatartozást, ami manapság felülírja még az észérveket is - és leginkább azokat: mérés és számolás helyett ugyanis ELSZÁMOLTATÁSSAL TÖLTIK AZ IDŐT. (pedig nem annak van itt az ideje)
Elszámoltatás
Elszámoltatás, ami " kicsinyes görcsöktől vezérelve mérgezni azt a levegőt, amit közösen szívunk " - mert mérgezi és olyan ködfelhőt termel csak, ami a lényeg látását teszi lehetetlenné. Nem kívánatos manapság a tiszta és világos helyzet, amelyben jól láthatóak a megoldásra váró feladatok, és a helyes eredmény eléréséhez vezető műveletek sorrendisége... nem; az elszámoltatás hevében továbbra sincs kitűzött cél, nincsenek megoldási javaslatok, és hiányoznak a méréshez, számoláshoz értő kiművelt kútfejek. Helyette van NER és NENYI... és minden más, ami politikai szándék csupán és szó... és beszéd... De semmi tudás. A legelkeserítőbb az, hogy szándék sincs a tudás megszerzésére. Még az elszámoltatásban sem.
Véleményvezér feltette a kérdést : Valóban független-e Magyarországon az igazságszolgáltatás? - 567 válaszolóból 383-an azt mondták hogy NEM. (akkor amikor arra jártam) Ha ez így van? - azaz nem az igazság kiderítését célozza meg az igazságszolgáltatás, hanem csak a ködösítést tekinti feladatának, hogy megfeleljen az elvárásoknak... az bizony mérgezett anyagnak számít, és közösen szívjuk meg. Mindannyian! A tiszta levegő mindannyiunk érdeke. De amíg az egyik szobából a másik helyiségbe engedjük áramolni a mérges gázt - kicsinyes görcsöktől vezérelve - ahelyett, hogy egyszer s mindenkorra lezárnánk a méreg keletkezési helyét, megszüntetnénk a kialakulásának lehetőségét... és áttérnénk a tiszta levegő belélegzésének gyakorlatára és arra szoktatnánk másokat is...? Szóval, amíg mérés és számolás helyett csak és kizárólag elszámoltatás folyik, addig rohadt szar lesz nekünk - mindőnknek és igen sokan fognak még elhalálozni " hirtelen" és érthetetlennek tűnő okokból. Miközben előttünk a megoldás - épp csak nem böki ki a szemét az illetékeseknek.
