100 napos számvetés
2010. szeptember 03. írta: térfél

100 napos számvetés

Már ha lesz ilyen? - nagyon nagyon magas szinten... Nekem van mit a latba vetni. Méricskélem az életet, az életem, és másokét is. 10 perce annak, hogy tudom: gyászolnom kell egy életet, egy volt tanítványét, aki a rászabott 30 évnél kevesebbet nem volt képes elviselni. Öngyilkos lett.

< gyászszünet >

Nem, nem tudok róla semmit... 10 éve nem jártam arrafelé, csak sejtem, hogy a világ, ami körülvette ugyanaz lehet, mint ami mindannyiunkat körbevesz. Gyalázatos történelem a miénk! Engem pedig nem hagy nyugodni (békében különösen nem) a rengeteg kérdés, amit az okok keresése közben megtalálok. Ezért kérdezek...

Kit érdekel?

KI törődik azzal, hogy fiatal emberek előtt nincs többé cél, hogy alig életét inkább eldobja magától, mintsem szembe tudna nézni a mindennapjaival? Nem kevesen élünk kicsik és nagyobbak, fiatalabbak és idősebbek, akik ezen törik a fejüket, hogy meddig lehet ezt elviselni? Megéri-e reggel felébredni, hogy szembe nézzünk azzal, ami vár ránk azon a napon? De ciki! Nagyon ciki, hogy idejutottunk: rosszabbul élünk, mint valaha - mi, akik elég ideje élünk ahhoz, hogy tudjunk összehasonlítást tenni a 10 évvel, a 20 és a 40 évvel ezelőtti állapotunkhoz képest. Amikor még volt miért felébredni, volt  a kitűzött célokért mit tenni, amikor volt értelme világra jönni egyáltalán. Amikor az ember emberként viselkedhetett, mert az volt az egyetlen lehetséges változat... és nem kellett eldőlnie születési helyének okán, hogy mi lesz számára az előre elrendeltetett út. Út - az örök kizsákmányolása felé, a meg nem élt gyerekkor felé, vagy út a gazdagságba, amely minden emberi cselekvéstől és jellemvonástól ment fel - pusztán annak okán - felmentést ad. A felelősség mentes kánaán útja egyben az emberietlenség felé vezető út is... ami menő, ami trendi, ami annak ellenére csak gyalázatos lehet, hogy jó néhányan ennek az ellenkezőjét igyekeznek bizonygatni - egyre hangosabban, egyre erőszakosabban és egyre feleslegesebben, mert NEM IGAZ. A hazugságtól  még semmi nem vált igazzá, ugye?

Mi van a gazdasági növekedés álcája mögött?

A gazdagság növelése és a szegénységé... Fokozni kell (kell?) a gazdagság mértékét, ami egy féleképpen lehetséges, ha a szegénység mértéke és a szegény rétegek száma nő. Itt van az orbáni turha - példának okáért az egykulcsos adó - amikor is azt hazudja, hogy a gazdasági növekedés egyik záloga az, hogy a gazdag egyedet mentesíti aZ ADÓterhei alól, MÍG PÁRHUZAMOSAN EZZEL, megadóztatja havi tizenezerrel a legkisebb keresetű minimálbéresek tömegeit. Mit ér el ezzel? Valójában elveszejti a fogyasztó erőt, és megtámogatja a kizsákmányolót, aki már eddig is rabolta a minimálbéres munkaerejét.

Honnan keletkezik (mindig) az államháztartás hiánya?

A bevételek csökkenéséből és a kiadások emelkedéséből - egyszerre, ettől aztán hatványozottan szar van és palacsinta sosem lesz. Adóbevételek csökkennek az adózók számának mérhetetlen csökkenésével, mert 1. Nincsenek munkahelyek, nincs dolgozó sem. 2. Vannak be nem vallott jövedelmek, amik a semmiért cserébe áramlanak a gazdagok zsebeibe (nyugi, ilyen nem fordulhat elő a szegények zsebeivel - abba még nem áramlott semmi ilyen, hisz akkor már nem lehetne szegény) 3. Vannak adókedvezmények, amelyek a gazdagokat mentesítik újfent, hogy legyen mit visszaforgatniuk a gazdaság fellendítésébe, mert hogy az nagyon jó - nekik személy szerint, de nem az össznépi gazdaságnak. És hogyan nől a kiadás? Hova megy a büdzséből? 1. Megy belőle a segélyekre - nagyon kicsike ahhoz képest,amit azért ad, hogy mentesítse a kiadásaik alól a gazdagokat. 2. Megy belőle a szemétre, arra amit pályázati formában megítél - ismételten a gazdagok zsebeit tömködve... ez a legnagyobb varázslás: úgy várja a gazdasági növekedést, hogy támogatást ad az állam a termelő szféra közepébe, amiből csak az látszik, hogy a saját tőke növekszik - az állami meg fogy. 3. Megy... megint csak oda, ahol nagy bajokat okoztak a privatizációs lépések - megyen a Malévhoz, megyen a bankokhoz, megyen a földekre, megyen a korrupcióra. 4. Megyen a külföldnek a határon túliaknak, akik lehet, hogy szebben beszélik  a magyart, de még nem adóztak egy petákot sem a honnak - annak a honnak amelyik osztogatja nekik a kegyeit, nekünk meg nem... mitőlünk csak adót szed.

Hányszor adózunk mi?

Egyszer a jövedelmünkből. Másodszor fizetjük az adót minden közszolgáltatásért. Minden vásárláskor is adózunk. Adózunk az egészségügyi ellátásért, és nem vagyunk biztonságban tőle, mert ez az összeg is valahova eltűnik, de legalábbis nem a szolgáltatásnál jelenik meg... de hol? Adót fizetünk, mert házat,lakást veszünk és illeték formájában támogatjuk a pazarlásra berendezkedett állambácsit. Ahány illeték, annyi tőlünk lejmolt pénz... pedig már a bevételemet az elején megcsapolták ... valamiért... de miért? Adózom a saját tisztességem okán  is, ha erkölcsi bizonyítványomat kérem..., és fizetem a MOL gazdagodását is, minden liter benzinnel, amit betöltök abba az autóba, amely után adózom az önkorinak, csak mert kéri. Ahogy kéri az önkori az ingatlan, az eb, a faszom tudja mi minden után is. Követni nem bírom azt a pénzhalmazt, amit tőlem visszavesz az állam, amely állandóan hiánnyal küszködik... Hogy lehet ez?

Hogy lehet az, hogy mindeközben azt látni, hogy vígan beruháznak gigaprojektekbe,feleslegesen nagyívű műremekekbe, és teljesen felesleges kiadásokba verik magukat, aminek semmi haszna, és mernek nagyokat álmodni és forradalomról beszélnek, amit a fülke népe vívott ki... de mire?

Mire ez a nagy melldöngetés? Hiszen ez csak KAMUFORRADALOM. A nép agonizál miatta... majd koppan egyet, s az után elhallgat...

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://httphatterfel.blog.hu/api/trackback/id/tr832269020

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.