Kortárs nézetek - tekintélyelvűség
2010. augusztus 09. írta: térfél

Kortárs nézetek - tekintélyelvűség

FUJJ!

Fujj! mert mindig a hatalom erőszakos fenntartása jut eszünkbe róla. De miért? Miért nem más ugrik be a tekintélyről a tekintélyelvűségről? Mert belénk verték?  - ugye nem! :I - hacsak a szülők nem. (?) Manapság senki más nem használhatja - ugyanis, azonnal a rendőrségi vagy a tanári visszaélés jut eszünkbe. (már az üldözöttek eszébe)

Az én fejemben egész más... nekem a tekintély azt jelenti, hogy valakire érdemes felnéznem - valamiért. És ezt a valamit nehéz manapság megtalálni, legyen az bárki. Sajnos.

Igen sajnálatosan azonosítják a rendőri munkát a tekintélyelv alkalmazásával, miközben elfeledkeznek a rend fenntartására, biztosítására felállított szervezet tevékenységének lényegéről: arról, hogy illik a többség érdekében és biztonságáért fellépni azokkal szemben, akik nem képesek mindezt tiszteletben tartani. Szó nincs tehát (jó esetben) hatalommal való visszaélésről (amit tekintélyelvűségnek neveznek hibásan) a rendőri intézkedések során, csupán az történik, hogy élnek a törvény adta feladatukkal: megakadályozzák a rendbontást.

Igen sajnálatosan azonosítják a tanári munkában a fegyelmet megkövetelő pedagógust, a tekintélyelvű oktatással, miközben jócskán elfeledkeznek a tanítás-tanulás legfontosabb követelményéről (már ha eredményes folyamatot akarunk látni benne): a figyelem meglétéről. Miért várja el minden pedagógus - teljesen jogosan, és hivatásának gyakorlása közben - a fegyelmezettséget? No csak azért, hogy bizonyos esetek ne zavarják meg azt a folyamatot, amelynek során ismeretet kívánnak szerezni, amiért tulajdonképpen betették a lábukat abba a bizonyos intézménybe.

No és, mit is ér a rendőr és a tanár tekintély nélkül?

SEMMIT!  Ugye ebben egyetértünk. Csakhogy... a tekintély is attól lesz tekintély, hogy akként lehet rá tekinteni: a rend őre ne legyen pocakos, vagy asztmás, esetleg 150cm alacsony és sík hülye! A rend őrének legyen kiállása, ép testében ép a lelke, legyen felszerelése, és magabiztossága! A rend őre ne legyen siheder korú kis nyüzüge, de legyen ott rendszeresen, ahol nem is gondolnánk, hogy van... és lépjen fel határozottan, és pontosan tudja, hogy mikor ne lépjen közbe!

Tanári feladatot se töltsön be siheder önállóan és önmagát kinevezve, azaz ne okítsa a kisebbeket, pusztán csak azért, mert két évnyi korelőnnyel került be egy osztály közösségébe! Ne a gyerek döntse el, hogy milyen szabályok szolgálják leginkább az előmenetelét,  mert nem ítélheti meg helyesen (ritkán igen, de mint a fehér holló) azt, amit nem is ismer! Ne a szülő bírálja meg tanult szakmájáról a pedagógust, hanem az igazgató vegye a fáradtságot, hogy  a legeredményesebb munkát válassza a pedagógusa az iskolájában, amit ő igazgat, és nem az önkormányzat főmuftija a távolból és saját elképzelése szerint!

Szóval... illene végre helyén kezelni a tekintélyt követelő szakmák ellátásában tevékenykedők szerepét és emberi kvalitásait! Itt az idő elfelejteni az igen hibásan berögzült (rögzített) sztereotíp értelmezést és visszaadni a tekintély fogalmának tartalmi valódiságát, azaz azt az elfogadottságát egy személynek, amely annyit tesz, hogy elismerjük a hozzáértését, bízunk benne és tiszteljük hivatását, amely a társadalom működéséhez elengedhetetlen, így mindannyiunk közös érdeke, hogy tisztelettel övezzük őket, és áldásos tevékenységüket.

A hatalom erőszakos gyakorlására ugyanis ott vannak a politikusok. Csodálatos példája ennek legújabb kormányunk és az ő szervezeti felépítése, amelynek kizárólagos elve: a sajátjainak tekintélyt kierőszakolni. No kérem, ebből is ugyanaz lesz pedig; (amit a rendőri és tanári pályával tetszettek tenni az utóbbi időkben) ha nem a jobbító szándék vezérelte tettek számítanak, hanem a hatalom gyakorlása csak, és annak bebiztosítása időtlen időkig... nos, már ma is mindenki ért a politikához, mindenki azt gyakorolja a szakmája helyett, sőt! mindenki jobban is ért mindenhez, mint a politikus (ez ugye nem nehéz annak, aki politizálás helyett elmélyült már valamilyen szakmában)... szóval kérem szépen -

Tessék szíves tekintélyt szerezni előbb valamiben, majd azután se akarjunk hatalmat gyakorolni minden és mindenki felettt... és mindig... éjjel és nappal, és mindenütt! ...mert tekintély helyett nincsen más, csak a tudatlanság, a hozzá nem értés, és a felesleges politikai szócsaták, illetve egyéb akadályoztatása a céltudatosságnak, a hozzáértésnek és az eredmény elérésének. Ebből fakadóan a politikában is szeretnék végre tekintélyeket látni, szörnyű kis férgek helyett, akik brutalitással szereznek érvényt szavaiknak.

A bejegyzés trackback címe:

https://httphatterfel.blog.hu/api/trackback/id/tr772209960

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.