Társadalmunk romokban - fejek a homokban. Röviden így lehet jellemezni jelen világunkat. Mivel a romok között is csak látva lehet cikázni, ezért javaslom mindenkinek, hogy szedje ki a buksi fejét legelébb! Rázza le róla a homokszemek maradékát is, és használja kicsit gondolkodásra, amíg el nem menekül a szövegem elől :) ... köszi!
Nincs helyzetelemzés, mert együtt élünk benne a kakiban - mindenki ismeri és tudja , hogy így semmiképpen nem jó! Viszont megnéztem, hogy mennyire vagyunk mi magyarok ebben benne: 2010. évre kiszámolt egy főre jutó GDP tekintetében - a felmért 180 ország között - a 47. helyen állunk 12.914 USD - al. Ezt szépen beszorozta a gép a mai és durván 190-es váltószámmal, aminek eredményeként azt látjuk, hogy az ország GDP-jéből 2.453.660 Ft. jut egy darab emberre: bébire és aktívra, és kevésbé aktívra, nyuggerre, és a halálon innen - bárkire, aki Magyarország állampolgára.
Valahogyan az az ötletem támadt, hogy megfelezem ezt az összeget, mert hát ne legyen minden javunk felosztva - maradjon a fele a közösségnek, amit én szeretek Magyar Köztársaságnak hívni, és ez a közösség... illetve annak vezetői része (azt nem mondom, hogy a jelenlegi lenne a jó vezető!), a "hozzáértők" csináljanak vele amit JÓnak látnak és persze hasznosnak...
Emez feléből meg... hagyhatnának bennünket: egyéneket eléldegélni a saját akaratunk szerint. Ehhez a "hagynának bennünket élni" dologhoz viszont MINDENKINEK JÁRNA egy bizonyos összegű FELTÉTEL NÉLKÜLI ALAPJÖVEDELEM. Ez lehetne az az összeg, amit az előbb én kiszámoltam, azaz a GDP/fő fele: 1.226.830 Ft. és egy évre ugyebár. Ha 2010-ben működött volna ez az alapjövedelem , ami mindenkinek jár - akkor havonta 102.236 Ft-ból gazdálkodhatna a csecsemőtől kezdve a legnyugisabb nyuggerig ... MINDENKI!
Miért? - mert van igazság a Földön... nagyon is van, csak ugye sokan a homokban tartják az agyukat - a szemükkel együtt, amit még be is hunynak erősen, hogy meg ne lássák véletlenül a nagy büdös valót... mert akkor rájönnének, hogy ők maguk mennyire igazságtalanul szeretik az életet, és hogy mennyire irigyen képesek csak szemlélni a másik embert...
Ha kiszedted - TE drága! - a fejed a homokból, akkor nézd meg léci ezt az oldalt is, ami gyönyörűen leírja, hogy mit - miért? és mettől-meddig hány méter?
példának okáért:
3) Egy ország jóléte a polgárok jólétét jelenti. Ez minden ember és elődeink teljesítményéből származik. Ezért az igazságosság azt jelenti, hogy minden polgár ebben a jólétben résztvehessen.
6) Munkanélkülieket munkára kötelezni egy olyan társadalomban, ahol kevés a munka, a közösségi szolidáris szellem aláásását, a munkanélküliek megbélyegzését eredményezi.
8) A teljes foglalkoztatottság ma azt is jelenti, hogy olyan munkát is el kell elvégezni, ami nem emberhez méltó, ami az emberi méltóságot sérti. Ez a társadalmi közösséget alapjaiban meggyengíti.
- ugye milyen remek kis oldal? Sajnálom is nagyon, hogy ez a FNA nem az én agyamból pattant ki, pedig nagyon erősen gondolkodtam már egy lehetséges megoldáson, hogy minden magyar ember szeressen már a hazájában élni... és ne azt keresse, hogy hova meneküljön el innen?
Ma is ezen töröm a burám, hogy végül is meg lehet ezt oldani nagyon egyszerűen, ha akarjuk...
Mert ugye, ha az alapvető létfeltételekhez biztosítva van a havi FIX - nevezzük így ezt a kb 100ezernyi forintot - , akkor tutira lesz hol laknod, miből fizetned a rezsit, a kajára valót és a ruházkodást. És mivel EMBERállat vagy, egész biztosan keresel magadnak valami elfoglaltságot, amit szívesen csinálsz, amire ki is képzed magad és amivel hasznára is válsz imádott közösségednek. Tényleg imádott közösség, hiszen hagy élni... sőt erősen tisztel Téged, mint EMBERt. Erősen és helyből TISZTEL a közösség MINDENKIT. Ugyanis... ez a büdös GDP - az a valami, amit mindannyian összehozunk ide... bele - nekünk.
Tehát a többség DOLGOZNI AKAR majd... és ezt a MUNKÁT további jövedelemmel köszöni meg a közösség neki. De hogyan? - és itt már csak az én ötletem következik, hogy én miként képzeltem el - gondolkodásom közepette :) - ezt a kívánatos állapotot:
- a munkával töltött időt tisztelném meg az ÓRADÍJjal - ki mennyit vállal, annyit kap! Ha két órát akarsz valamivel törődni, akkor azért... ha meg egy nap 10-et is bírsz - azért meg 10ÓRADÍJat kapnál. - ez ugye baromi nagy rugalmasságot enged meg egyrészt, másrészt alkalmazkodik az aktuális szükséglethez is.
- A munka megterhelő mivoltát valamiféle szorzószámmal díjaznám - és kiegészíteném az óradíjat vele... így, ha Te képes vagy a jéghideg vízben búvárkodni, vagy az atomerőműnél sugárzásnak kitenni magad, netán az életeddel játszol a magasház építésekor, akkor kapj csak nyugodtan szorzószámos óradíjat :). Majd ha én is játszani akarok az életemmel, és felmegyek a 90. emelet magasába csavarokat húzogatni, akkor én is kapok...
- ahol a tapasztalattal töltött idő sokat számít a munka hatékonyabb elvégzésénél - oda tennék IDŐSZORZÓT... - ezzel spéci én járnék a kezdő, és tapogatózó (sokat hibázó) pedagógusok előtt... és kissé le lennék maradva a nálam kétszer annyi időt - gyerekek között - már letöltő mögött.
Kapná tehát a dolgozó ember az alapjáradékát, ahhoz csapva a munkával (és tényleg munkával) töltött idejére az ÓRADÍJAT, ami esetlegesen még a 2. vagy a 3. esetben kiegészülne a szorzóval. És kész!
Mert arról van itt szó, hogy mennyire vagyok alkalmas valamire ÉN, mint egyén... és arról, hogy mennyire sok egyén alkalmassága révén képes fennmaradni az egész közösség? - és mint azt mindenki tudja, a csecsemő még nem... a vénség, vagy valamiben fogyatékos már NEM KÉPES munkavégzésre. De attól még - egyrészt - ugyanolyan EMBERÁLLAT vagyunk mindannyian, akiknek szükségleteiket ki kell elégíteni, másrészt - az egyén felelősséggel tartozik nem csupán magáért, de a közösségéért is, amely nélkül nem lenne képes fenntartani magát.
Így van?
(akkor lécike, ne dugd vissza a fejed a homokba!)
